Aggódva tapasztalom, hogy Micimackó olyan kislányokkal "barátkozik", akik bántják őt. Az első "barátnője" Daria volt, egy állandó bajkeverő. Hallgatózott, leselkedett és árulkodott. Micimackóra is, aki pedig elvben a barátnője volt. Daria a kisebb gyerekeket felbiztatta, hogy csináljanak valami rosszat, aztán beárulta őket. Emellett Micimackót is be akarta vonni a cselszövéseibe.

Egyszer azt igyekezett elmagyarázni Micimackónak, hogy ha valami rosszat csinálnának együtt, akkor az a célszerű, ha azt ráfogják egy harmadik kislányra. Mivel ők ketten lesznek, a harmadik meg egyedül, Teri néni, az otthon vezetője nekik fog hinni, nem a harmadiknak, és azt bünteti majd meg. Pechjére Teri néni épp az ablak előtt állt, és meghallotta, mi készül. A büntetés nem maradt el, és Micimackónak is bőven jutott belőle.

Dariát két és fél éve kivették már az otthonból, Micimackó pedig új "barátnőre" tett szert. Babu 4 évesen azzal indította otthonbéli karrierjét, hogy az anyja biztatására gyerekruhákat lopott ki, ezeket az anyja az óvodában átvette tőle, és eladta. A sorozatos lopások leleplezése után átmeneti csend következett, de Babu mára Daria méltó követőjévé vált.

Egyszer épp az ebédlőben beszélgettem Teri nénivel, amikor jött egy "hírnök", hogy Babu levágott egy darabot a saját hajából. Nosza, Teri néni odarendelte Babut, akinek valóban hiányzott egy nagy tincs a hajából, plusz rágógumit rágott.

- Kitől kaptad a rágót? - kérte számon Teri néni. Babu némi gondolkodás után Micimackót nevezte meg. Teri néni kérdőn rám nézett, ám én nem hoztam rágót a gyerekeknek. Később elmondtam mindezt Micimackónak, ő azonnal rátámadt Babura, aki erre igyekezett kámforrá válni. Nyilvánvaló volt, hogy hazudott.

Ugyanazon a hétvégén történt, hogy este az ágy alatt sírva találtam meg Micimackót, aki nem is volt hajlandó kijönni onnan. A többi gyerek mesélte el, hogy Babu egy kétéves vendég kislányt biztatott fel arra, hogy vágja jól pofon Micimackót. A kislány - aki szintén megérte a pénzét - ezt teljes erőből végre is hajtotta, de Micimackónak nyilván az álnokság fájt jobban, nem az ütés. Babu megfontolása az volt, hogy a kislányt két okból sem fogják megbüntetni: egyrészt, mert vendég, másrészt, mert kicsi. Így is történt. Azon túl, hogy én aznapra kitiltottam Micimackóék szobájából Babut, az esetnek nem lett következménye.

Micimackó aznap égre-földre megesküdött, hogy soha többé nem áll szóba Babuval. "Én már annyi esélyt adtam neki, többet nem adok" - sírta. Másnap döbbenten láttam, hogy tévézéskor Micimackó épp Babut invitálja maga mellé a kuckójába. Amikor később megkérdeztem, miért, azt mondta, adott neki még egy esélyt. Érdeklődtem, vajon Babu megbánta-e, amit tett, bocsánatot kért-e. Nem kaptam választ, amiből arra következtetek, hogy nem.

Sajnos, Micimackóval sem könnyű barátkozni. Ő ugyan nem igyekszik direkt ártani másoknak, de az, hogy rosszasággal irányítja magára a figyelmet, taszítja a többi lányt. Ha reggel van, Micimackó az utolsó, aki felkel, a többieknek kell noszogatni. Ha aznap épp neki kellene felseperni a szobát, az csak súlyosbítja a helyzetet a többiek szemében, hiszen ha nem készülnek el időben, a szoba összes lakóját meg fogja szidni a nevelő.

Micimackóval játszani sem könnyű, mert hamar megsértődik. Társasozásnál például elkezd hülyéskedni, ha éppen vesztésre áll. Ezt volt alkalmam megtapasztalni, amikor Monopolyt játszottunk. Arrébb tette a bábukat, a kelleténél többet fizetett egy területért, úgy dobott, hogy a kocka lerepült az asztalról. Arra kellett figyelni, hogy épp milyen cselre készül, nem lehetett már élvezni a játékot. Amikor meg szóvá tettem ezt, megsértődött.

Szembe kell néznem azzal, hogy Micimackó nem képes stabil kapcsolatokat kialakítani. Persze, ez nem csoda, inkább az megy csodaszámba, hogy Róbert Gida képes. Ez a két kislány - az otthon többi lakójához hasonlóan - nem él meg stabil kapcsolatokat. Úgy veszem észre, az anyjuk rokonságában is az "összeveszek-kibékülök, majd megint összeveszek és kibékülök" típusú kapcsolatok gyakoriak, vagyis Micimackó számára ez a minta.

Az anyjuknak épp a nyáron lett új élettársa, így a kislányoknak már a harmadik nevelőapjukat kellene megszokniuk, miközben az előzőtől el lettek tiltva. Nem mintha az előző sokat törődött volna velük, de azért apának kellett szólítaniuk. Nevelőből is három volt már nekik, s a harmadik is távozni készül - önkéntesként jött, ennyi időt tudott bevállalni.

Én három éve vagyok a keresztanyjuk. De vajon elég az, hogy csak havonta egy hétvégére látogatom meg őket, és az iskolai szünetekben jönnek el hozzánk?