Micimackó sokat alszik és nehezen kel fel.Ráadásul szeret erre rájátszani: fent van már, de nem nyitja ki a szemét, úgy tesz, mint aki az ébresztgetés ellenére is mélyen alszik.

Mivel nyáron - annak érdekében, hogy akkor is lehessünk együtt, amikor még nem vagyok szabadságon - napközis táborba is beírattam a keresztlányaimat, ez a viselkedés némi veszélyt rejtett magában. Ezért még mielőtt elhoztam volna őket az Otthonból, ezt mondtam Micimackónak: "Tudom, hogy szeretnél eljönni hozzánk. De vajon szeretnél-e annyira, hogy reggelenként fel is kelj? Mert nekem majd dolgozni kell menni, nem késhetek el a munkahelyemről." Micimackó villámsebesen igent mondott, és megígérte, hogy noszogatás nélkül fel fog kelni.

Ez a stratégia be is vált. Reggel felkeltettem a gyerekeket, majd mentem a konyhába. Ha később Róbert Gida egyedül jött utánam, akkor benéztem Micimackóhoz, és emlékeztettem az ígéretére. Azonnal felpattant. Egyszer sem késtem el.

Szombaton azonban nem volt mire hivatkoznom. A gyerekek majdnem 12 órát aludtak, mire ébredezni kezdtek, és én bementem hozzájuk. Róbert Gida felült és megölelt - minden reggel ezt csinálja. Előzőleg "szinkronban" aludtak - pontosan ugyanazt a pózt vették fel, összesimulva. Olyan jól néztek ki, hogy lefotóztam őket, kizárólag arra a célra, hogy nekik megmutassam. Ez felkeltette Micimackó érdeklődését is, egészen felélénkült, a régebbi képeket is nézegette a mobilomon. De a "Melyik ruhádat veszed fel?" típusú kérdésekre nem reagált.

Róbert Gida felöltözött, és mivel addigra már kimostam egy adag ruhát, kijött az előtérbe és elkezdett teregetni. A saját ruhájukat kiteregetni, és a szárazat leszedni ugyanis az ő feladatuk. "Kiteregetem Micimackóét is" - mondta. "Ez szép tőled, beírom a Jóságkönyvedbe" - válaszoltam.

Micimackó erre felkapta a fejét, és kikászálódott az ágyból. Pillanatokon belül felöltözött. "Én is teregetek" - jelentette be. És teregetett. Én meg neki is beírtam ezt.