Róbert Gidának két barátnője van az Otthonban. Egyiket sem vitte el magához ezen a nyáron senki. Szerencsére több táborba is eljutottak, egyikük Nyugat-Európába is, de családnál nem nyaraltak. 

Nagyon változó, hogy kit, hova és mennyi időre visznek el a támogatók. Ebben az Otthonban van gyerek, aki az egész nyarat támogatóknál töltötte, van, aki a tengerparton nyaralt a keresztanyjával, de a legtöbben a táborozásokon kívül végig az Otthonban maradtak. Ezen a skálán az én keresztlányaim egész jól állnak, hiszen egy hónapot voltak velünk Magyarországon, a többit pedig anyjuk új családjánál töltötték. Róbert Gidának még egy balatoni táborba is sikerült eljutnia. Micimackónak nem, de csak azért, mert nem akart menni. Ő a Balaton helyett az anyját választotta.

Micimackó döntése jól mutatja, hogy a gyerekek igénylik a személyes, családi jellegű együttléteket, akár egy balatoni nyaralásnál is jobban. De a legtöbb gyereknek nincs választása. 

Róbert Gida barátnői - nevezzük őket Editnek és Emíliának - nem tudnak hazamenni, gyakorlatilag nincs hova. Mindkettő apja ismeretlen, az anyák mélyszegénységben élnek, a gyerekeiket nem látogatják. Emíliának sok testvére van, különböző egyházi gyermekotthonokba szóródtak szét. Edit minden testvére ugyanebbe az Otthonba került, köszönhetően a legidősebb testvér kiállásának.

Editnek és Emíliának is van fogadott keresztanyja, ahogy a bentlakó otthonokban majdnem minden gyereknek van. Ám Edité messze, Nyugat-Európában él. Ő rendszeresen beszél Edittel telefonon, évente egyszer meglátogatja, karácsonykor csomagot küld. Emília keresztanyjáról nem tudok semmit, és Emília is csak nagyjából tudja, hogy ki ő. Persze, nem kell ahhoz fogadott keresztszülőnek lenni, hogy valaki vendégül lásson egy alapítványi gyereket. Emíliát egyszer el is vitte egy család pár napra, de azóta nem jelentkeztek. Pedig ezeknek a gyerekeknek nagyon fontos lenne egy tartós, személyes kapcsolat.

Róbert Gida átérzi, mennyire más, ahogy ő tölti a nyarat, és ahogy a barátnői. Utóbbiak a szünidőben is részt vesznek a vendégfogadásokban, segítenek a konyhán, takarítanak. Mindig azt kell csinálniuk, amit elvárnak tőlük. Róbert Gida meg szabadságot nyer, akár nálunk, akár az anyjánál van. 

Elhatároztam hát, hogy amikor lehet, elviszem kirándulni Editet és Emíliát is. Ez annál is könnyebb, mert szeretem mindkettőt. A napokban sort is kerítettünk egy ilyen kirándulásra. Egy kastélyt néztünk meg, alig egy órányi autóútra az Otthontól.

Editet lenyűgözték a látottak. Megfigyelte a legapróbb részleteket is, egyszer több termet mentünk visszafelé, hogy megmutathasson nekem egy gyönyörű mennyezetet, amelyre én nem néztem fel. A tükrös falú bálterem mind a négy lányt táncra késztette. A kerengőn fotózták egymást, és vágyakozva nézték, ahogy egy frissen megesküdött pár ugyanezt teszi. 

A kastélylátogatás után étteremben ebédeltünk, majd a hazaindulásig játszótereztünk. Mindenki mindig szót fogadott, egyik gyerekkel sem volt semmi baj. Nem éreztem, hogy jótékonykodnék, hanem egyszerűen csak jól éreztem magam.