FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Ismeretlen szavak

2017. augusztus 08. 22:31 - fogadottkeresztanya

Egy hónapot voltunk együtt a keresztlányaimmal a nyári szünetben, s ezalatt minden nap olvasniuk kellett. Micimackónak, aki negyedikbe megy ősszel, Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami című könyve tetszett meg. Az ötödikbe készülő Róbert Gidának én választottam A sárkány kódját Tea Stiltontól, mert egy kedves kommentelő lánya Tea Stilton egyik könyvét olvasta el egyedül először. Mindkét gyerek találkozott ismeretlen szavakkal a saját olvasmányában, Róbert Gida gyakrabban, hiszen neki bonyolultabb szöveg jutott. Csak néhány példa: kőtömb, rágcsáló, bekebelez.

ismeretlen-szavak.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Hogyan lehet rábírni Micimackót a felkelésre?

2017. július 23. 14:50 - fogadottkeresztanya

Micimackó sokat alszik és nehezen kel fel.Ráadásul szeret erre rájátszani: fent van már, de nem nyitja ki a szemét, úgy tesz, mint aki az ébresztgetés ellenére is mélyen alszik.micimacko-alszik.jpg

Mivel nyáron - annak érdekében, hogy akkor is lehessünk együtt, amikor még nem vagyok szabadságon - napközis táborba is beírattam a keresztlányaimat, ez a viselkedés némi veszélyt rejtett magában. Ezért még mielőtt elhoztam volna őket az Otthonból, ezt mondtam Micimackónak: "Tudom, hogy szeretnél eljönni hozzánk. De vajon szeretnél-e annyira, hogy reggelenként fel is kelj? Mert nekem majd dolgozni kell menni, nem késhetek el a munkahelyemről." Micimackó villámsebesen igent mondott, és megígérte, hogy noszogatás nélkül fel fog kelni.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: nevelés

A nyaralás első hétvégéje

2017. július 09. 20:37 - fogadottkeresztanya

Ez már a negyedik nyár, amikor a keresztlányaink eljönnek hozzánk nyaralni. Az első évben egy hetet töltöttek nálunk, s egy hétre elutaztunk egy fürdővárosba, ahová minden évben visszatérünk. "Ez a mi családi örökségünk" - mondta Róbert Gida, kissé bizonytalanul ejtve ki az utolsó szót, mint aki maga is érzi, hogy valami mást kellene használnia. "Igen, a családi hagyományunk" - erősítettem meg. 

Más hagyományaink is kezdenek kialakulni. Ilyen például, hogy a közös nyarat meghosszabbítandó napközis úszótáborba is beíratom őket - így az éves szabadságom nem jelent olyan szigorú korlátot az együttlétre. De hagyománynak mondhatjuk már azt is, hogy hétvégenként elmegyünk ingyenes gyerekelőadásokra - ilyenek egész nyáron vannak a hozzánk viszonylag közel eső hatalmas, szép közparkban. Oda készültünk szombat reggel is.

Egészen eddig a reggelig semmi probléma nem volt Micimackóval, pedig már csütörtök este megérkeztünk. Megjegyzem, én bíztam is abban, hogy probléma már nem nagyon lesz, miközben persze nem hittem, hogy egyáltalán nem kell megküzdenem a gyerekkel. Viszont már ismerem a harcmodort!

A pillanat szombat reggel érkezett el. Micimackó azt a rövidnadrágot akarta felvenni, amelyet meg kellett volna tartani a napközis táborra. "Most felvehetnél ruhát is" - vetettem fel, és konkrétan javasoltam is egy rózsaszín csíkos kánikularuhát, fodrokkal.

- De én ezt akarom - emelte fel a rövidnadrágot Micimackó.
- Az a táborra kéne. Megbeszéltük. -
- Akkor felveszem a rózsaszínt - válaszolta, de a rózsaszín alatt is egy rövidnadrágot értett. Pár hasonló szóváltás után már kissé ideges lettem.
- Ha a hétvégén elhasználod a rövidnadrágjaidat, akkor nekem többször kell mosnom, mint egyébként kellene. Nem akarok plusz munkát. Máskor szeretsz ruhában lenni, sőt, mindig ruhában akarsz lenni. Csak most nem, mert meccselsz velem. 

Hát igen. Micimackó szereti a ruhákat. Minél fodrosabb, csipkésebb és csillámosabb, annál jobb. De a meccselést a ruháknál is jobban szereti. Most azonban elkezdett turkálni a holmijai között, és előhúzott egy farmerszoknyát. De az arcán látszott, hogy nem elégedett. Ilyen könnyen nem akart engedni. És megtalálta a megoldást: egy sztrecsnadrágot. Ez nekem nem jelentett extra mosást, tehát belementem.

A nap hátralévő része békében telt. Már rutinosan, jó tempóban sétáltunk az előadás helyszínére. Tavaly ugyanezt az utat még Micimackó lemaradásaival és "Én ezt utálom. Én nem akarok ide jönni." megjegyzéseivel tarkítva tettük meg. Az előadást mindhárman élveztük, és hazafelé ezt meg is beszéltük.

kert_mesefigurakkal2.jpg

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: nevelés

Olvasás

2017. június 30. 16:11 - fogadottkeresztanya

A keresztlányaim tudnak olvasni, de nem megy nekik könnyen. Én ennyi idős koromban - Róbert Gida 11, Micimackó 9 éves - már szerettem olvasni, és rendszeresen be is fészkeltem magam egy nagy fotelbe könyvvel. Nekik azonban az olvasás az iskolát jelenti.

Több mint 3 éves kapcsolatunk kezdetén elmondtam nekik, egyebek mellett azért fontos az olvasás, hogy ismeretlen helyen a feliratokból tudjanak tájékozódni. Ezért például az állatkertben az ő dolguk elolvasni, milyen állatot látunk épp. Országúton ők olvassák el a helységnévtáblákat, városban az utcaneveket. Ha krumplipüréporból készítjük a köretet - szeretik ők csinálni -, ők olvassák el a használati utasítást: mennyi tej, mennyi víz kell stb. De hasonló helyzetben maguktól nem jut eszükbe olvasni.

olvasas2.jpg

Tovább
4 komment
Címkék: nevelés

Új család

2017. június 03. 21:43 - fogadottkeresztanya

Keresztlányaimnak kistestvére született. Hogy pontos legyek, féltestvére, de ők ezt nem így élik meg. A kistestvér apját is saját apjuknak tekintik, ami annál is könnyebb, mert az édesapjukat nem ismerhették, olyan korán meghalt.

Keresztlányaim anyjának nagyjából egy éve új élettársa van, akinek van egy kis háza és szerény, de rendszeres jövedelme. Kedves a kislányokhoz, így hétvégenként van nekik hova hazamenni. Anyjuk elvárja, hogy az élettársát apának szólítsák a gyerekek, de ez nem esik nehezükre, sőt, Micimackó tüntetően sokszor emlegeti "apát".

haz-kerttel-kep.jpg

Apával együtt új rokonokat is kaptak a kislányok. A rokonok közel laknak, így a gyerekek rendszeresen átjárnak Ilona nénihez, aki szintén kedves a kislányokhoz, Róbert Gida tortát is kapott tőle a születésnapjára. Ilona néninek is vannak gyerekei, s az anyukája sincs messze, nála is lehet szomszédolni.

Apának állatai is vannak. Disznók, malacok, baromfiak, köztük egy hamis kakas, vigyázni kell, nehogy ráugorjon az emberre, de ez csak azért gond, mert az illemhely is a baromfiudvaron belül kapott helyet. Mindenesetre, ha az ember a baromfiudvarba lép, célszerű, ha egy nagy botot is visz magával. A baromfiudvar sikert is hozott Micimackónak: ő szokta megtalálni a legtöbb tojást a tyúkok alatt.

Ebbe az idillbe született bele a kistestvér. Nyugodt, aranyos baba, a kislányok ringatják, tologatják a kocsiban. Nem beszélnek róla, de biztos vagyok abban, hogy szeretnének végleg hazaköltözni. Ez azonban most valószínűleg nem lehetséges, őket már nincs miből eltartani.

 

Szólj hozzá!

Kacatok

2017. május 14. 16:32 - fogadottkeresztanya

Soha nem volt annyi kulcstartóm, mint azóta, hogy fogadott keresztanya lettem. A keresztlányaim látnak el velük, mert őket meg a támogatók látják el. Tetszenek nekik a kulcstartók, de nem tudják őket mire használni. Kulcsuk nincs, ami egyébként nem jó: semmit sem tudnak elzárni, vagyis semmi olyan holmijuk nincs, amihez ne nyúlhatna hozzá valaki más.

kacatok.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Tavaszi szünet

2017. április 27. 09:35 - fogadottkeresztanya

A tavaszi szünetben ízelítőt kaptam abból, milyen könnyű dolgom is van a keresztlányaimmal.

Mi hoztunk el egy kisfiút is Magyarországra, és egy napot nálunk töltött, mielőtt a keresztszülei elvitték volna. Az óvodás kisfiú okos, kedves,de nem szabad szem elől téveszteni. Talált például egy játék szövőszéket, ezt szétszedte, és az így megszerzett két farúddal ütögetett mindent. Egyebek között rajzfilm-nézés közben az asztalt. Reménytelen volt arra kérni, hogy üljön nyugodtan, így egy vastag újságot tettem elé, hogy azt üsse, ne tegyen kárt az asztalban. Vacsoránál a székre térdelve evett (nem tiltakoztam, mert így jobban felérte az asztalt), bögrével a kezében hirtelen hátrafordult, és kiborította a narancslevet. Talált egy régi kulcsot, és a recés felével a fotel kárpitját kezdte fűrészelni.

kisfiu-pocsolyaval-kisebb.jpg

Fellélegeztünk, amikor magunkra maradtunk a két lánnyal. És akkor rájöttem, milyen békés velük az együttlét. Csak néhány példa. Hirtelen ezek jutottak az eszembe, de nyilván lehetne folytatni a sort.

- Megcsinálják, amit kérek, méghozzá az első szóra. Igaz, nem azonnal, mert még befejezik, amivel éppen foglalatoskodnak, de én ezt már tudom, és nyugodtan kivárom.
- Elkészítik maguknak a reggelit.
- Minden étkezésnél megterítenek, evés után elpakolnak és letörlik az asztalt. És előtte kezet mosnak!
- Kiteregetik a kimosott ruhát, leszedik, ha megszáradt, és a sajátjukat elpakolják.
- Ha megyünk valahova, indulás előtt elmennek WC-re, sokszor már maguktól, szólni sem kell.
- Este nem cirkuszolnak, hogy le kell feküdni.

Ha magyarázatot keresek, három fontos dolgot találok. Az egyik, hogy az Otthonban is végeznek házimunkát, így a teregetés és hasonlók nem újdonság számukra. A másik, hogy immár 3 és fél éve ismerjük egymást. Megszokták az elvárásaimat, és azt is tudják, hogy mit miért tartok fontosnak. A harmadik pedig az, hogy mindig megdicsérem őket.

Vegyük csak a kézmosást. Korábban, ha erre kértem őket, felmutatták a tenyerüket, hogy tiszta. Erre én elmondtam, hogy van olyan piszok is, ami nem látszik. Egy ideje már nem kell elmondani. Hasonló volt a helyzet az indulás előtti WC-zéssel. "Nekem nem kell" - mondta általában Micimackó. "Nem azért kell kimenni, mert kell, hanem mert most lehet. Nagyon macerás a bevásárlóközpontban (játszóházban, moziban stb.) WC-re menni" - válaszoltam. A mostani tavaszi szünetben többször is előfordult, hogy ők vártak rám kabátban az előszobában, mindennel készen. "Ez szuper! Nagyon ügyesek vagytok!" - valami ilyesmit mondtam nekik ilyenkor.

Ezek után kellemes, örömteli közös nyaralásra számítok. A gyerekeken biztos nem fog múlni.

 

2 komment

Micimackó levele

2017. április 09. 21:25 - fogadottkeresztanya

Micimackó nem szokott kapcsolatot kezdeményezni velem. Legalábbis a legutóbbi időkig nem.

Másnak is feltűnt, hogy nem rohant elém, amikor megérkeztem az Otthonba. Előfordult olyan is, hogy amikor nem egyedül mentem, Micimackó az útitársam karjába vetette magát. Pedig vele távolról sem volt olyan szoros a kapcsolata, mint velem.Vajon félt, hogy nem viszonozom a közeledését? Vagy ez csak egy játék volt, hogy én menjek utána?

micimacko-levele.jpg

Róbert Gida ha tehette, felhívott engem telefonon. Ilyenkor mindig kértem, hadd beszéljek Micimackóval is, de vele nehezen ment a társalgás, hamar vissza is adta a telefont Róbert Gidának.

Ma kaptam egy üzenetet Messengeren. Látszólag a kislányok anyja küldte, de a szövegből nyilvánvaló volt, hogy nem ő írta. Aláírva nem volt, s én Micimackóra gondoltam. Nem tudom, miért. Egy pillanat múlva fel is merült bennem, hogy tévedek. Ez volt a szöveg:

"Keresztanyu hogy tetszenek lenni mielőtt elindulunk felhívjuk keresztanyut hogy el tudjunk köszönni mert két órakor vissza kell vigyen minket anya puszi"

Ugyanis a hétvégére hazamentek a kislányok, s vasárnap ebédre kellett visszatérniük az Otthonba. Felhívtam az üzenet küldőjét, és valóban Micimackó volt. Nagyon örültem. Egyrészt, hogy gondolt rám, és ezt meg is írta. Másrészt, hogy írásban kommunikált velem, nem szóban, ami egyszerűbb lett volna.

Meg is mondtam neki, mennyire örülök. És az örömöm még mindig tart. Mert akár szorongás, akár színjáték okozta korábban a kapcsolatunkban a problémát, ma Micimackó úgy írt nekem, s utána úgy beszélt velem, mint egy kedves, okos kislány, aki rendben van.

Szólj hozzá!

Útlevélkérelem beadása Romániában...

2017. március 27. 19:48 - fogadottkeresztanya

... avagy Anti bácsi egy hős

Lejárt a keresztlányaim útlevele, s annak érdekében, hogy el tudjam hozni őket a húsvéti szünetre, újat kellett csináltatni. E célból úgy intéztem, hogy egy hétköznap délelőtt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonában legyek, ahol a keresztlányaim élnek.

Reggel nyolckor öten vettük célba a közeli nagyvárosban lévő prefektúrát - ott lehet útlevelet igényelni. Jött a két kislány, elmentünk az édesanyjukért is, s elkísért bennünket Anti  bácsi, az Otthon igazgatónőjének férje, hogy legyen valaki, aki tud románul. Vittük a gyerekek születési anyakönyvi kivonatát (helyben keresztlevélnek nevezik) és - mivel az édesapjuk már nem él - a halotti anyakönyvi kivonatot. Meg persze az anya személyi igazolványát (helyi szóhasználattal bulletint) és a gyerekek régi útlevelét. 

roman_utlevel.jpg

Anti bácsi sürgetett bennünket, hogy időben induljunk, mert egy nap csak bizonyos mennyiségű sorszámot adnak ki, tehát igyekeztünk. Szerencsére nem volt tömeg, de sorszámot elsőre nem kaptunk. Elküldtek bennünket a postára, ott adtak űrlapot, amelyet a gyerekek születési anyakönyvi kivonata alapján ki kellett töltenünk. Amikor ez megvolt, a postai hivatalnok összevetette a dokumentummal, s azután elvette a pénzt - gyerekenként 240 lejt. Ezután kinyomtatott egy-egy igazolást arról, hogy fizettünk, s mehettünk vissza sorszámért. Most már kaptunk.

Mi, nők leültünk a váróban - a rendszerváltáskori magyarországi hivatalokat idézte a környezet -, Anti bácsi meg kiment. Gondoltam rágyújt, de kisvártatva egy újabb űrlappal tért vissza, széles mosollyal az arcán. "Külföldieknek is adnak kaziert" - mondta. Románul az erkölcsi bizonyítvány neve "cazier", és a közjegyző előtt adott szülői engedély mellett erre is szükség van akkor, ha nem a szülők viszik át a gyerekeket a határon. Tőlem sokáig elfogadták a magyar erkölcsi bizonyítványt is, de a menekültválság kirobbanása óta már nem.

Mivel a kazier ügyintézője látni akart, én is átmentem a másik szobába, ahol ugyan problémáztak egy kicsit a nevemmel - nem értették, hogy viselhetem egyszerre a lánynevemet és a férjem nevét is -, de aztán a kezembe nyomták a kaziert. Ott helyben megcsinálták, méghozzá ingyen!

Ideje volt visszatérnünk, mert már a kislányok útlevélkérelme volt soron. Az ügyintéző megkérdezte, hogy az anyjuk beszél-e románul, és ő mondta, hogy nem. Erre az ügyintéző közölte, hogy így nem tud velünk foglalkozni, menjünk át egy közjegyzőhöz, aki előtt az anya nyilatkozik, hogy útlevelet akar készíttetni a gyerekeinek. Azt is megmondta, hol van a legközelebbi közjegyzőiroda.

Vert csapatként felkerekedtünk, elillant a kazier fölött érzett öröm. Anti bácsi ment elöl, rágyújtott. "Tanuljatok meg románul, különben sosem fogtok érvényesülni!" - mondta a gyerekeknek. Gondoltam, más már eleresztett volna pár káromkodást, ő azonban ezzel az egy mondattal kiengedte a gőzt.

A közjegyzőirodában nem vállalták a papír elkészítését, mondván, náluk senki sem tud magyarul. Ajánlottak viszont egy másik irodát, ahol valószínűleg segítenek majd nekünk. Az sem volt messze, s a papírt is kiállították, annak dacára, hogy egyetlen szót sem váltottak a kislányok anyjával. Csak megmutatták neki, hol írjon alá. 40 lejt fizettünk. 

A prefektúrán újabb sorszámot kaptunk, és rögtön sorra kerültünk. Már csak egy apró probléma adódott: a kisebbik lány fehér pólóban volt, s úgy nem lehetett lefényképezni, vélhetően a fehér háttér miatt. Így egy fotó erejéig felvette a nővére pulóverét. Némi adminisztrációt követően az ügyintéző elbocsátott bennünket, mondván, az anya két hét múlva átveheti az útleveleket, az anyakönyvi kivonatokat kell majd bemutatnia ehhez.

Nemsokára már az utcán vigyorogtunk egymásra, s mi, nők megállapítottuk, hogy Anti bácsi nélkül semmire sem mentünk volna. Érdemei elismeréseként megszavaztuk neki a "hős" címet, és a világon létező legnagyobb serleget.

24 komment
Címkék: útlevél

Matek

2017. február 27. 20:09 - fogadottkeresztanya

Legutóbbi látogatásomkor nagyon megörült nekem az az önkéntes, aki néhány hónapja a Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit segíti a tanulásban.

Megírnád a matek leckét Micimackóval? - kérdezte. - Sajnos, minden harmadikos nagyon gyenge matekból, és nem tudok eleget foglalkozni velük.
- Hát persze - bólintottam.

matek-lecke.jpg

Tovább
Szólj hozzá!