FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Hogy beszélnek a mélyszegénységből jött gyerekek?

2016. január 21. 07:00 - fogadottkeresztanya

Róbert Gida, a 9 éves keresztlányom a leggyakrabban ezt a szót használja: "hogymondják". A rendkívül értelmes, érdeklődő kislány esze ugyanis előbbre jár, mint amit a szókincsével követni tud. Hogy mást ne mondjak, a Csodák Palotájából alig lehetett hazavonszolni, esténként megnézi a hírműsort, és foglalkoztatja a terrorizmus kérdése. Mégis, rengeteg szót nem ismer, mert ahonnan jött, ott nem volt módja találkozni vele, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál pedig még nem töltött el elég időt ahhoz, hogy pótolhassa az elmulasztottakat. Ezzel a húga, Micimackó is így van. Íme néhány példa a téli szünetből.

Öreg kutyánk van, az állatorvos B vitamint rendelt neki.
- Végtére a kutyának is van bele - jegyzi meg Róbert Gida.
- Miért mondod ezt? -
- Azért kap bélvitamint, nem? -

Esténként A két Lottit olvassuk Erich Kästnertől.
- Mi is ikrek vagyunk - mondja Róbert Gida.
- Nem vagytok ikrek, van köztetek másfél év korkülönbség. Azokat a testvéreket nevezik ikreknek, akik ugyanazon a napon születtek. -
- De egyformák vagyunk. - (Ebben van némi igazság, hiszen idegenek többször is megkérdezték már, hogy ikrek-e a kislányok.) 
- Nem vagytok egyformák. Te nyúlánkabb vagy és magasabb 10 centivel. Barnább a hajad. Micimackó zömökebb és szőkébb. -
- Zömökebb! - nevet Róbert Gida, tetszik neki az új szó. Én meg még bonyolítom egy kissé a magyarázatot az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekkel.

Szintén A két Lottiban esik szó Humperdinck Jancsi és Juliska című operájáról.
- Mi az az opera? - kérdi Róbert Gida.
- Olyan színház, ahol énekelnek és zenélnek. -
- Én azt hittem, hogy kórház. -
Némi tűnődés után sikerül magyarázatot találnom arra, hogy miért gondolta ezt.
- A kórházban operálnak, azaz műtétet végeznek. De azt nem operának mondják, hanem operációnak.-

Micimackónak helyes kötött sapkája van, copfokkal. Megigazítom neki.
- Az egyik copf felakadt a ponponodra! -
- Mi az a ponpon? -
- Ami a sapkád csúcsán van. -
- Van ponponom! - nevet Micimackó. Róbert Gida együtt ismételgeti vele a jópofa új szót.

Előfordul, hogy nem a szó ismeretlen számukra, hanem az, amire vonatkozik. Amikor tévézéshez hoztam mogyorót nassolni, Róbert Gida alaposan megnézte. "Ezt hogy kell enni?" Aztán megkóstolta. "Ilyen van a mogyorós csokiban is."

Nem csak a szókincsük hiányos, de nyelvtanilag sem beszélnek helyesen. Egyetlen bevásárlás alatt is sok példa akad erre. 

A hipermarketben mindig veszünk gyümölcsjoghurtot. 
- Micimackó négyet veszett! - tájékoztat Róbert Gida. A vesz, tesz, eszik igéket ugyanis múlt időben rosszul ragozzák. Vett helyett azt mondják, veszett, tett helyett teszett, evett helyett eszett.

Fizetünk, a gyerekek pakolnak, mindenki a saját dolgait a saját szatyrába. Az üdítők közül az elsőt Róbert Gida kapja fel. "Enyém a kettedik" - kommentálja ezt Micimackó.

Nyitnám az autót, de mivel a kislányoknak tetszik a távirányító, megkérdezem, nem akarják-e ők megnyomni a gombot. "Nyomhassa Róbert Gida" - kedveskedik a nővérével Micimackó. Majd, mivel a gyerekeknek csak az egyik oldalon tárom ki az ajtót, így kiált: "Én kell menjek előre".

Már tolatok kifelé, amikor Róbert Gida figyelmeztet:
- Vigyázzon, közel mentünk a fehér kocsinak! -

keresztanya_autoja.jpg

Megállunk, mert piros a lámpa. Erről Micimackónak eszébe jut valami. "A belvárosban vannak a legtöbb lámpák" - szögezi le.

Van azonban fejlődés. Amikor megismerkedtünk - immár több, mint két éve -, sokszor nem értettem, mit mondanak. Aztán egy kedves önkéntes felvetette, hogy talán az orrmandulájukkal van baj. Teri néni, az Otthon vezetője megvizsgáltatta a gyerekeket, és kiderült, valóban ki kell venni a "polipjukat" - Erdélyben így nevezik az orrmandulát. Az alapítvány befogadottjainál gyakori dolog ez, hiszen a mélyszegénységben élő családok nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz. Az Otthonban van egy olyan kisfiú is, aki nagyot hall a korábban elhanyagolt mandulagyulladásai miatt. Ezen már nem is lehet segíteni.

Kezdetben raccsoltak is a keresztlányaim. Most azonban már gyönyörű, pergő "r" hangokkal szavalják el, hogy "répa, retek, mogyoró...". Egy önkéntes logopédus munkájának szép eredménye ez.

 Róbert Gidán az iskolai magyarórák nyoma is érződik. 
"Esik a hó" - rohan be a szobába Micimackó. "A hó nem esik, hanem hull" - javítja ki Róbert Gida.

Húslevest eszünk, a gyerekek tiltakoznak a répa ellen, én viszont sokat szedek a tányéromba. Micimackó megjegyzi:
- Keresztanyu szereti a répát főve és...-
- ...nyersen is - egészítem ki.
- Ez ellentét! - fitogtatja tudását Róbert Gida. - Most tanultuk! -

A hiányos szókincs miatt nem aggódom, látható, hogy az könnyen bővül. Az viszont már aggaszt, hogy a kislányok nyelvtanilag nem beszélnek helyesen. Ezen láthatóan nem javított sokat sem az Otthonban eltöltött két és fél év, sem az iskola. Vajon én tehetnék valamit a javulásért? Kijavítsam őket, ha rosszul mondanak valamit? Vagy ezzel csak szorongást okoznék nekik, és nem mernek majd megszólalni? Vajon mi a helyes magatartás? Ha valakinek van ilyesmiben tapasztalata, kérem, írja meg kommentben!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr188199086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Örökbe 2016.01.23. 12:07:18

Az "én kell menjek előre" nem hiba, hanem egy Erdélyben szokásos formula, tanultuk az egyetemen is, hogy ez szép, ízes forma.

2016.01.23. 15:45:32

Ezt a formát, hogy "én kell menjek előre" itt Debrecenben is gyakran használják. Nekem nagyon furcsa volt megszokni, rászokni meg nem is akartam. Szerencse, hogy te ezzel is törődsz. De a másik kérdéshez szeretnék igazából szólni. Szerintem minden a hogyanon múlik. Ha tisztában vannak azzal, hogy jószándékból javítod őket, akkor természetes lesz nekik és meg is fogadják. Az én édesanyám így tanult meg az osztrák barátnőjétől németül. Én mindig megkértem a környezetemben levőket, amikor külföldön voltam, hogy javítsák ki a hibákat, és állítom, hogy ezek sokkal jobban rögzültek, mint a könyvből tanultak. A lányom ugyanígy van vele, nagyon sokat tanul ilyen módszerrel. Mindketten olyan jó természetűek, hogy ezt el fogják fogadni tőled. Mi pedig tudjuk, hogy nagyon hasznukra fog válni. Én is ezt tapasztaltam, még jóval nagyobbaknál is, nagyon sokszor keresik a helyes szót, kevés a szókincsük. A helyesírási ismeretekről meg jobb nem beszélni.

fogadottkeresztanya 2016.01.23. 16:11:14

@Vargáné Edit: Eddig csak az "eszett", "veszett", "teszett" szavakat javítottam, igaz, a kétségeim miatt ezeket sem mindig. Ilyenkor elismétlik a szót helyesen, de két mondattal később már megint úgy használják, ahogy megszokták. Nem ők szeretnének megtanulni helyesen beszélni, hanem én szeretném, ha helyesen beszélnének. Ezért is tartok attól, hogy úgy érezhetik, kifogásolok bennük valamit.