FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Keresztlányom kényeztet

2016. február 18. 07:00 - fogadottkeresztanya

Róbert Gida azt kérte a születésnapjára, hogy menjünk el valahova kettesben. El is mentünk, méghozzá egy teljes hétvégére, gondoltam, hadd pihenjek én is. És valóban pihentem, mert annyira kereste a kedvemet, mintha nekem lett volna születésnapom.

Például, amikor a gyorsétteremben elfelejtettem kést, villát venni magamnak, akkor Róbert Gida "majd én hozok" felkiáltással rohant érte. A szállodában reggelinél szalvétát hozott nekem, vacsoránál süteményt, meg amit csak kértem. 

Vettünk mandarint, egyenlően elosztottuk, és én megettem a részem. Róbert Gida későbbre hagyta, aztán azt állította, hogy az utolsó darab az enyém. Tiltakoztam, erre ő megfelezte az utolsót, és ellentmondást nem tűrve nekem adta az egyik felet.

A wellness részlegen némi úszkálás után azt javasolta, üljünk be a jacuzziba. "Ezt én is nagyon szeretem" - nyújtóztam el. "Hát ezért mondtam, hogy jöjjünk ide" - nevetett Róbert Gida.

A fürdés persze tönkretette a frizurámat, kínlódtam a fésülködéssel. Róbert Gida erre a saját kezébe vette az ügyet, és addig próbálkozott, míg elfogadható külsőt nem kaptam.

A leginkább azonban akkor melegedett meg a szívem, amikor nem is hozzám volt kedves. Hanem ahhoz a nénihez, akitől fürdőköpenyt kaptunk, s aki Róbert Gidának szeretettel választott megfelelő méretet. "Köszönöm szépen. Isten fizesse!" - mondta neki Róbert Gida, s a néni ott helyben elolvadt. "Milyen aranyos kislány" - nézett rám elismerően. Büszkén mosolyogtam, és nem árultam el neki, hogy nem az enyém az érdem - az Otthonban tanulta ezt .

virag.jpg

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr148394114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M.Ivett 2016.02.20. 13:54:38

Nagyon várom a posztjaidat minden héten! Pont a te blogod miatt döntöttünk úgy, hogy mi is keresztszülők leszünk. Különös véletlen, hogy a mi kis keresztfiunk is ugyanabban az otthonban lakik, ahol a te keresztlánykáid. Köszönöm, hogy írod ezt a blogot, nekünk megváltoztatta az életünket. Remélem másokat is elhatározásra sarkallnak majd az írásaid.

fogadottkeresztanya 2016.02.20. 14:00:00

@M.Ivett: Köszönöm szépen ezt a visszajelzést, nagyon jólesik! Külön öröm, hogy a blog miatt vállaltatok keresztszülőséget. Remélem, egyszer személyesen is összefutunk majd az otthonban!

Kispiskóta 2016.02.20. 15:47:02

Ha velük vagy, mit hisznek az emberek? Gyerekeid? Unokáid?

fogadottkeresztanya 2016.02.20. 16:13:04

@Kispiskóta: Általában nem merül fel ez a kérdés. Tavalyelőtt nyáron, amikor apartmant béreltünk, az apartman tulajdonosa az anyjuknak hitt, mert a gyerekek hangos "Keresztanyúúúúúúúúúúúúúúú" felkiáltásokkal hívtak, és ebből neki az "...anyúúúúúúúúúúú" maradt meg. Amikor tisztáztuk, hogy keresztanyu vagyok, akkor azt gondolta, hogy az unokahúgaim. Jóban voltunk vele, úgyhogy elmondtam a részleteket. A fodrászom is azt hitte, hogy az unokahúgaim, és amikor felvilágosítottam, azt mondta, hogy hasonlítunk a gyerekekkel, ezért biztos volt abban, hogy a testvérem gyerekei. Pedig neki előre elmondtam, mi a viszony, csak - úgy látszik - nem figyelt oda. Zseniálisnak tartom a keresztanya elnevezést, a külvilág számára is jól kifejezi, hogy nagyon közel állunk egymáshoz. A gyerekek is így érezhetik, miközben az is világos, hogy nekik van anyjuk, csak nincs abban a helyzetben, hogy gondoskodni tudna róluk.