FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Küzdünk a gyerekkel, hogy tanuljon

2016. március 26. 07:00 - fogadottkeresztanya

Sikerült kifognom egy leckeírós-tanulós délutánt az Otthonban, és így Gyöngyike nevelő nénit megszabadítottam a két keresztlányommal való foglalkozástól. Majdnem azt írtam, hogy kínlódástól, de Róbert Gida esetében ez nem lenne helyes kifejezés. Ő lelkiismeretesen elvégzi a feladatait, és ha kész van, gyakorolja az olvasást.

Ezzel szemben Micimackó a házi feladatokat is arra használja fel, hogy foglalkoztasson magával. Azon a délután a 4-es szorzótábla volt feladva. Elmondta sorban, kívülről, egy idő után hibátlanul. Ezután egyenként, össze-vissza kellett gyakorolnunk. Mennyi 5x4? 7x4? 3x4? És így tovább.

Micimackó már így is sokszor tudta a helyes választ, ezért elkezdtük ismételni a szorzást 2-vel és 3-mal is. Írtam neki egy feladatsort, hogy Róbert Gidával is tudjak foglalkozni: vele az angolt kellett gyakorolnunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a romániai magyar gyerekeknek rögtön az első osztálytól két idegen nyelvet, románt és angolt kell tanulniuk.) Csakhogy Micimackó nem akart egyedül gyakorolni, kijelentette, hogy ő ezt nem tudja. Nyafogott, igyekezett magára vonni a figyelmemet, majd rámutatott arra, hogy 3x5, és azt kérdezte, 8?

kislany_olvas_szeplos.png

- Peched van - mondtam Micimackónak. - Nekem nem játszhatod el, hogy ilyen egyszerű dolgokat sem tudsz. Ezt egy olyan önkéntessel megteheted, aki csak rövid időt tölt itt, de velem nem. Én több mint két éve ismerlek, és már tudom, hogy okos vagy. Matekból is "Forte Binét" kaptál félévkor. - (Ez a legjobb értékelés.)

Erre elkezdte megoldani a feladatokat. De súlyosan téved az, aki azt hiszi, hogy Micimackó ellen ilyen könnyű csatát nyerni. Két feladat után meggondolta magát, és firkálni kezdett egy üres lapra. Én befejeztem az angol gyakorlását Róbert Gidával, és csak azután fordultam Micimackóhoz, akinek ismét pechje volt. Ugyanis korábban láttam egy nagyon hasonló helyzetet a Sat1 német televízióban, Alina Wilms gyermekpszichológus műsorában. Abban a valós történetben egy kisfiúnak voltak tanulási problémái (sok más gond mellett). Az anyja sosem tudta rábírni a házi feladatok megoldására, és egy délután a pszichológusnő ült le vele tanulni. Ahogy elmagyarázta, ki akarta zökkenteni a gyereket a régóta alkalmazott trükkjeiből, ezért nem hagyta, hogy a szokásos dramaturgia szerint folyjanak a dolgok. Például, amikor a kisfiú lelökött pár ceruzát az asztalról, lepöckölt párat Alina Wilms is. A gyerek tényleg megdöbbent, és már nem tudta, mit vethetne be, hogy elérje a megszokott hatást: a másik felidegesítését, a kiabálást, a veszekedést.

Micimackó is megdöbbent, amikor így reagáltam:
- Firkálni van kedved? - És mivel sok 3-as szám szerepelt a papíron, így folytattam: - Írjunk 3-asokat?
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? - szakadt ki belőle.
Én írtam pár 3-as számot, és mutattam, hogy az enyémek nem olyan cirkalmasak, mint ahogy Erdélyben tanítják. Micimackó nézett, aztán maga elé húzta az olvasókönyvet, felütötte valahol hátul, egy ismeretlen szövegnél, és hangosan olvasni kezdett. Jól olvasott, hosszú, bonyolult szavakat is hibátlanul mondott ki, ilyenkor mindig megdicsértem. Amikor a szöveg végére ért, elővette a szorzási feladatokkal teleírt lapot. Csakhogy addigra vacsoraidő lett.
- Majd zuhanyozás előtt megcsinálom ezeket - ígérte.

És tényleg, vacsora után bevonult a szobájukba, és hamarosan a hibátlanul megoldott feladatlappal tért vissza. Túlságosan is hamar jött, úgyhogy megjegyeztem:
- Remélem, nem a könyvből nézted ki a megoldásokat.
Micimackó nem válaszolt, elment zuhanyozni, de aztán - immár pizsamában - a kezembe nyomta a matek könyvét, hogy gyakoroljuk a szorzást. Sokszor válaszolt helyesen, de nem mindig. Másnap, iskolába menet még párszor elmondtuk a 4-es szorzótáblát. Nem tudom, ennyi gyakorlás elég volt-e, de legalább addigra már ő is akart gyakorolni.

Nem irigylem Gyöngyike nevelőt, aki emberfeletti kitartással tanul a gyerekekkel, sokszor úgy, hogy azok nem akarják. Ez a nagyobb gyerekeknél nem is csoda - velük nem tanult senki, mielőtt bekerültek volna az Otthonba, így a hátrányuk nagy, a sikerélményük meg kevés. Mindenesetre Gyöngyike azon az estén még akkor is együtt mondta a feladott verset az egyik nagyobb lánnyal, amikor a többiek már lefeküdtek aludni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr778493242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.