FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

A varázsszó: megegyeztünk

2016. május 14. 09:24 - fogadottkeresztanya

Nemrég a keresztlányaimmal elmentünk a Tisza-tavi Ökocentrumba. Ott belépés előtt célszerű eldönteni, hogy akarunk-e 3D mozit nézni a Tisza-tó élővilágáról, illetve akarunk-e hajókázni, mert ettől függően kell jegyet venni. Reggeli után a lányok felváltva akarták az egyiket igen, a másikat nem, majd az egyik gyerek mindkettőt, a másik csak az egyiket, és így tovább. Elindultunk azzal, hogy útközben egyezzenek meg.

tisza-tavi_okocentrum_rg.jpg

Fotó: Róbert Gida

Szeretem őket megállapodásra kérni. Akkor tévézhetnek, ha megegyeznek abban, hogy mit néznek, akkor játszhatnak a telefonommal, ha megegyeznek abban, hogy kinél, mikor és mennyi ideig lesz, és így tovább. Persze nekem is egyet kell értenem a döntésükkel. Ez a módszer sok terhet levesz rólam (nem nekem kell kitalálni a megoldást, ami ráadásul nem feltétlen tetszik nekik, és elkezdik vitatni), miközben a pedagógiai cél is helyes: megtanulnak megegyezni. Ez egyre többször sikerül is. Olyan is előfordult már, hogy valamilyen kérést így vezettek fel: „Mi már megegyeztünk”.

Az Ökocentrum esetében azonban ez nem történt meg az érkezésig, viszont a feladat egyszerűsödött, mert esett az eső, és a hajókázás kiesett. A parkolóban tehát újból feltettem a kérdést, meg akarják-e nézni a 12 perces filmet. Róbert Gida akarta, Micimackó nem, és amellett kardoskodott, hogy a centrum játszóházába menjünk, amiért nem kell külön fizetni. A helyzet ismerős volt. Micimackó számára ezek a választások erőpróbát jelentenek: ki nyer? Ő vagy a testvére? 

- Muszáj megnézni azt a filmet? – mérgelődött Micimackó.
- Nem muszáj – válaszoltam. - De jó lenne, ha megnézhetné az, aki szeretné. Nekem az a fontos, hogy mindannyian jól érezzük magunkat, valójában ezért fizetek, nem a filmért. Tehát veszek jegyet mindhármunknak a 3D moziba is, és ha majd nem akarsz, nem kell velünk filmet nézned, megvárhatsz bennünket a játszóházban, függetlenül attól, hogy van jegyed.

Nyugodt lélekkel ajánlhattam ezt, mert az ilyesmi számára nem gond, például egy bevásárlóközpont gyorséttermi szintjén is nyugodtan választhatunk hárman három különböző étteremből, mindkét gyerek nyugodtan megvárja egy asztalnál egyedül, míg a másikkal megvesszük az ételt. Micimackónak most sem jutott eszébe azt mondani, hogy ő félne egyedül. Ugyanakkor felismerte, hogy reménytelen eset vagyok, nem küzdök vele azon, hogy megnézze a filmet, még akkor sem, ha veszek neki jegyet. Ezért inkább a nővéréhez fordult, átölelte, suttogott a fülébe. Róbert Gida mindig készséggel támogatja Micimackót, ha megkéri erre. Most is odaadóan vigasztalta, egyezkedett vele, majd a varázsszóval is ő állt elő: „Megegyeztünk!”. A megállapodásuk értelmében a játszóházban kezdünk, utána Micimackó is megnézi velünk a filmet.

Azután, hogy az erőpróbát sikerült kiiktatni a programból, mindkét gyerek szabadon alkotott véleményt a szórakozási lehetőségekről. A játszóházat pillanatok alatt megunta Micimackó is – kisebb gyerekekre tervezték. A 3D moziban pedig mindketten büszkén fényképezkedtek a szemüvegükben, együtt nyújtogatták a kezüket a látszólag elérhető távolságban lévő vízimadarak után, s végül teljes egyetértésben állapították meg, hogy ez volt a legjobb az Ökocentrumban. Olyannyira, hogy felülmúlta még a vidraetetést is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr128715610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása