Már nagyon régen nem írtam a gyerekekről. Nem írtam, mert már nincsenek újfajta problémák, konfliktusok. Mondhatni konfliktusok sincsenek. Ha mégis vannak, akkor olyan gyorsan megoldódnak, mint amikor a tavaszi szünetben lehetőségünk nyílt egy nagy pincerendszert megnézni.

A túra Micimackót is érdekelte, és jött Keresztapu is. Ideálisnak tűnt a helyzet. Felszerelkeztünk pulóverrel, dzsekivel, és mentünk. De nem vittünk kesztyűt, pedig nem ártott volna, mert Micimackónak, aki pedig szinte sosem fázik, most fázott a keze. Ez is közrejátszott abban, hogy morgolódni kezdett: uncsi ez a kirándulás, itt nem lehet semmit sem látni.

A zsémbeskedést szokás szerint eleresztettem a fülem mellett. De a fázós kezét elkezdtem lehelgetni. Aztán mindkettőnk kezét betettem a zsebembe. Ez már tetszett Micimackónak.

"Keresztanyu keze is hideg" - mondta rövid szünet után. Kivette a kezemet a zsebemből, és lehelgetni kezdte. "Hogy Keresztanyu keze se fázzon."

Ilyen történeteket írhattam volna, de ezeknek túl sok információtartalma már nincs. Most viszont módom van sok-sok információval szolgálni, pontosabban tudok ajánlani egy nagyszerű könyvet az alapítványi munkáról, a befogadott gyerekekről.

A könyvet Nagyfalusi Éva írta, aki nyolc évig volt nevelőnő Déván, a nyáron pedig házvezető lett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi otthonában. A saját élményei alapján írt egy regényt, a címe: Befogadlak, elfogadlak, elengedlek.

Ezen a linken lehet többet megtudni a szerzőről és a könyvről: https://nagyfeva.wordpress.com

Én ezzel búcsúzom. Kattintsanak Éva weboldalán a Regény menüpontra! Jó olvasást!

A téli szünetben is mindennap olvastak a gyerekek, amíg nálunk voltak. Ezt a nyári szünetben vezettem be, és annak végére már egész szépen olvastak. Róbert Gida szebben, de Micimackó is sokat fejlődött.

Most elrémülve tapasztaltam, hogy rosszabbul olvastak, mint a nyár végén. Mondogattam is mindenkinek, hogy vajon mit csinálnak velük az iskolában? A választ azóta sem tudom, de a nálunk töltött két hét végére a két gyerek ismét feljött a nyár végi formájára. De mi lesz otthon?

Az Óév utolsó napján megnéztük a Hatszín Teátrum előadását "Az úgy volt.." címmel, Janikovszky Évától. Miközben a helyünkön vártuk a kezdést, a mögöttünk ülő nagypapát hallgattuk. Két rendetlenkedő unokáját fegyelmezte. 

- Nézzétek, ott van Gálvölgyi Dorka, a színház igazgatója. Mindjárt megkérdezem tőle, hová zárhatnálak be benneteket, amíg én megnézem az előadást - ijesztgette a gyerekeket a nagypapa. Majd hozzátette: 
- Ismeritek őt, ugye? Ott szokott nyaralni, ahol a mi balatoni nyaralónk is van, láthattátok már a strandon. - 

Micimackó három nadrágot tett be a táskájába, és ebből kettő kicsi volt. Így akart volna eljönni hozzánk két hétre. A helyzet ismerős volt.

Egyedül váltottam ki magamnak erkölcsi bizonyítványt Romániában. Ezt nagy sikerként éltem meg, pedig rendkívül könnyű volt. Az erkölcsi bizonyítványt tekintve le a kapalappal a romániai ügyintézés előtt, legalábbis abban a hivatalban, ahol én voltam.

Ahhoz, hogy a fogadott keresztgyerekünket áthozhassuk Romániából Magyarországra, nem elég az útlevél. Kell még egy közjegyző előtt adott meghatalmazás a szülőktől, plusz egy erkölcsi bizonyítvány. Pontosabban egy igazolás arról, hogy nem szerepelünk a bűnügyi nyilvántartásban. Az igazolás neve "Certificat de cazier judiciar", de ezt a helybéliek egyszerűen "cazier" (ejtsd: kazier) néven emlegetik.

A keresztlányaimnak az idén év elején járt le az útlevele, akkor csináltattunk újat, s egyúttal Anti bácsi, az Otthon gondnoka kezdeményezésére kaziert is megpróbáltunk kiváltani nekem. Amilyen nehézkes volt az útlevél megszerzése, olyan könnyen ment a kazieré. Csak ki kellett tölteni egy űrlapot, és a helyszínen, azonnal, ingyen kiadták a kaziert, amely 6 hónapig érvényes.

Mostanra tehát lejárt a kazierem, szükségem lett újra. Tavasszal az ügyintézésben nagy segítségemre volt Anti bácsi, aki tud románul. Ám mivel az Otthontól kb. 1 órányi autóútra lévő nagyvárosban kell intézni az ügyet, úgy gondoltam, megpróbálom egyedül: először a nagyvárosba megyek, és csak onnan a keresztlányaimhoz az Otthonba.

Az interneten megtaláltam a rendeletet és ennek végén az űrlapot. Benne van, hogy a kaziert külföldieknek is kiállítják. Lehet kérni Románia diplomáciai, illetve konzuli képviseletein is, de akkor 30 nap az ügyintézés. Ezt nem akartam kivárni, és érdekelt is, hogy mire megyek a román hivatalban egyedül.

Ha beütjük a Google-ba, hogy "Eliberare Cazier Judiciar" és hozzá a megfelelő megyét, akkor az adott megye rendőrségének honlapjáról előjön a rendelet. Románul, persze, de a Google fordítóval (https://translate.google.hu/) értelmezhető szöveget kapunk (bár távolról sem tökéleteset). Kis szerencsével az ügyintézés helyét és a félfogadási időt is megtaláljuk benne. Azért írom, hogy kis szerencsével, mert néhány megyére megpróbáltam, s közülük Hargita esetében az egyes rendőrőrsök címét nem találtam meg a szövegben. Példának a poszt végén belinkeltem néhány romániai megye rendőrségének honlapján lévő szöveget. Az első linken pedig letölthető formában ott van a nyomtatvány, amelyet majd ki kell tölteni. Ezt is megérthetjük a Google fordító segítségével.

Ahol az űrlapon azt kérdezik, hogy milyen célból kérjük a kaziert ("Solicit eliberarea unui certificat de cazier judiciar, acesta fiindu-mi necesar pentru"), a következőt kell beírni: INSOTITOR MINORI IN STRAINATATE, vagyis, hogy kiskorút szeretnénk külföldre vinni. Ezt a szöveget az első kazieremből másoltam ki, amikor beadtam az új kérvényt. A "fiul/fiica lui " sorba édesapánk és édesanyánk nevét is be kell írni, célszerű úgy, hogy elöl legyen a keresztnév.

Nálam csak ezzel a két névvel volt problémája az ügyintézőnek, mert magyar sorrendben írtam a vezeték- és a keresztnevet. Angolul kérdezett rá erre, magyarul nem tudott, de látni valóan segíteni akart. Bár az ügyintézés kissé tovább tartott, mint a román állampolgárok esetében, negyedórával azután, hogy beléptem a kapun, egy új kazier boldog tulajdonosaként távoztam.

Az űrlap egyebek mellett innen tölthető le:

https://ms.politiaromana.ro/files/pages_files/persoane_fizice_cerere_certificat.pdf

A rendelet linkje néhány romániai megye rendőrségének honlapján:

https://cj.politiaromana.ro/ro/utile/documente-eliberari-acte/cerere-certificat-cazier-judiciar/obtinerea-certificatului-de-cazier-judiciar-persoane-fizice

https://hr.politiaromana.ro/ro/utile/servicii-oferite/eliberare-cazier-judiciar

https://ms.politiaromana.ro/ro/utile/documente-eliberari-acte/eliberarea-certificatelor-de-cazier-judiciar

https://cv.politiaromana.ro/ro/utile/cazier-judiciar/persoane-fizice

Róbert Gidának két barátnője van az Otthonban. Egyiket sem vitte el magához ezen a nyáron senki. Szerencsére több táborba is eljutottak, egyikük Nyugat-Európába is, de családnál nem nyaraltak. 

Nyáron, az első strandolás után a panzió tulajdonosától kaptunk kölcsön egy hajszárítót. Micimackó azonnal rávetette magát. Kapcsolgatta, fújta vele a haját, majd közölte, hogy ez nem melegít. Én abbahagytam a kipakolást és beállítottam neki. Ismét fújt, de hamar megunta, letette, majd megrázta a hosszú haját. Csak úgy röpültek a vízcseppek. "Előbb töröld meg a fejed, utána szárítsd" - mondtam neki. "Hol a törülköző?" - kérdezte erre, pedig a panzió kis szobájában nem volt nehéz megtalálni. A kezébe nyomtam. Ő dörzsölte vele a fejét, én meg épp folytattam volna, amit csináltam, amikor megkérdezte: "Így jó lesz?" Ezen a ponton veszítettem el a türelmemet.

Egy hónapot voltunk együtt a keresztlányaimmal a nyári szünetben, s ezalatt minden nap olvasniuk kellett. Micimackónak, aki negyedikbe megy ősszel, Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami című könyve tetszett meg. Az ötödikbe készülő Róbert Gidának én választottam A sárkány kódját Tea Stiltontól, mert egy kedves kommentelő lánya Tea Stilton egyik könyvét olvasta el egyedül először. Mindkét gyerek találkozott ismeretlen szavakkal a saját olvasmányában, Róbert Gida gyakrabban, hiszen neki bonyolultabb szöveg jutott. Csak néhány példa: kőtömb, rágcsáló, bekebelez.

Micimackó sokat alszik és nehezen kel fel.Ráadásul szeret erre rájátszani: fent van már, de nem nyitja ki a szemét, úgy tesz, mint aki az ébresztgetés ellenére is mélyen alszik.

Mivel nyáron - annak érdekében, hogy akkor is lehessünk együtt, amikor még nem vagyok szabadságon - napközis táborba is beírattam a keresztlányaimat, ez a viselkedés némi veszélyt rejtett magában. Ezért még mielőtt elhoztam volna őket az Otthonból, ezt mondtam Micimackónak: "Tudom, hogy szeretnél eljönni hozzánk. De vajon szeretnél-e annyira, hogy reggelenként fel is kelj? Mert nekem majd dolgozni kell menni, nem késhetek el a munkahelyemről." Micimackó villámsebesen igent mondott, és megígérte, hogy noszogatás nélkül fel fog kelni.

Ez már a negyedik nyár, amikor a keresztlányaink eljönnek hozzánk nyaralni. Az első évben egy hetet töltöttek nálunk, s egy hétre elutaztunk egy fürdővárosba, ahová minden évben visszatérünk. "Ez a mi családi örökségünk" - mondta Róbert Gida, kissé bizonytalanul ejtve ki az utolsó szót, mint aki maga is érzi, hogy valami mást kellene használnia. "Igen, a családi hagyományunk" - erősítettem meg. 

Más hagyományaink is kezdenek kialakulni. Ilyen például, hogy a közös nyarat meghosszabbítandó napközis úszótáborba is beíratom őket - így az éves szabadságom nem jelent olyan szigorú korlátot az együttlétre. De hagyománynak mondhatjuk már azt is, hogy hétvégenként elmegyünk ingyenes gyerekelőadásokra - ilyenek egész nyáron vannak a hozzánk viszonylag közel eső hatalmas, szép közparkban. Oda készültünk szombat reggel is.

Egészen eddig a reggelig semmi probléma nem volt Micimackóval, pedig már csütörtök este megérkeztünk. Megjegyzem, én bíztam is abban, hogy probléma már nem nagyon lesz, miközben persze nem hittem, hogy egyáltalán nem kell megküzdenem a gyerekkel. Viszont már ismerem a harcmodort!

A pillanat szombat reggel érkezett el. Micimackó azt a rövidnadrágot akarta felvenni, amelyet meg kellett volna tartani a napközis táborra. "Most felvehetnél ruhát is" - vetettem fel, és konkrétan javasoltam is egy rózsaszín csíkos kánikularuhát, fodrokkal.

- De én ezt akarom - emelte fel a rövidnadrágot Micimackó.
- Az a táborra kéne. Megbeszéltük. -
- Akkor felveszem a rózsaszínt - válaszolta, de a rózsaszín alatt is egy rövidnadrágot értett. Pár hasonló szóváltás után már kissé ideges lettem.
- Ha a hétvégén elhasználod a rövidnadrágjaidat, akkor nekem többször kell mosnom, mint egyébként kellene. Nem akarok plusz munkát. Máskor szeretsz ruhában lenni, sőt, mindig ruhában akarsz lenni. Csak most nem, mert meccselsz velem. 

Hát igen. Micimackó szereti a ruhákat. Minél fodrosabb, csipkésebb és csillámosabb, annál jobb. De a meccselést a ruháknál is jobban szereti. Most azonban elkezdett turkálni a holmijai között, és előhúzott egy farmerszoknyát. De az arcán látszott, hogy nem elégedett. Ilyen könnyen nem akart engedni. És megtalálta a megoldást: egy sztrecsnadrágot. Ez nekem nem jelentett extra mosást, tehát belementem.

A nap hátralévő része békében telt. Már rutinosan, jó tempóban sétáltunk az előadás helyszínére. Tavaly ugyanezt az utat még Micimackó lemaradásaival és "Én ezt utálom. Én nem akarok ide jönni." megjegyzéseivel tarkítva tettük meg. Az előadást mindhárman élveztük, és hazafelé ezt meg is beszéltük.