Legutóbbi látogatásomkor nagyon megörült nekem az az önkéntes, aki néhány hónapja a Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit segíti a tanulásban.

- Megírnád a matek leckét Micimackóval? - kérdezte. - Sajnos, minden harmadikos nagyon gyenge matekból, és nem tudok eleget foglalkozni velük.
- Hát persze - bólintottam.

Látszott, hogy az önkéntesnek nagy kő esett le a szívéről. A helyzet ismerős volt: Micimackó butának tetteti magát annak érdekében, hogy foglalkozzanak vele. A konkrét esetben pedig meglátta a lehetőséget, hogy a lecke ürügyén egy időre kisajátítson magának, és ő is megkért, hogy segítsek neki.

- Rendben - álltam rá a dologra. - Mikor szeretnél matekozni?

Egy kicsit gondolkodott, majd kiválasztotta azt az időpontot, amelyik valóban a legalkalmasabb volt erre. A többieknek más dolguk volt, kettesben maradtunk a lányszobában. Kétjegyű számokat kellett összeszoroznia. Először is tett egy kísérletet arra, hogy számológéppel dolgozhasson. Ebbe persze nem mentem bele.

 - Van nekünk egy nagy problémánk - dőltem hátra a széken. - Én nem hiszem el, hogy te ezt nem tudod megcsinálni.

Micimackó meghökkent. Én meg belelestem a füzetébe, és rögtön támadt még egy problémánk. Nekem annak idején másképp tanították a szorzást, pontosabban a részszorzatok előállítását. Ezt meg is mondtam Micimackónak, kérve, hogy magyarázza el, ők hogy csinálják.

És ekkor a probléma segítségnek bizonyult. Micimackó ugyanis rendben elmondta, mit kell csinálni. Én először a tízes helyi értéken lévő számmal szoroztam volna, aztán az egyessel, és az utóbbit jobbra eltolva írtam volna az első részszorzat alá. Micimackó az egyessel kezdett, és a tízessel való részszorzatot balra tolta el. 

Nekiugrottunk az első feladatnak. Micimackó nem tudta (nem akarta tudni?) mennyi 5-ször 8. Kérte, áruljam el neki.

- Ez nem az én leckém - dőltem hátra megint. Ekkor ismét megpróbálta elővenni a számológépet, de nem hagytam. Erre elkezdte sorolni: egyszer 8 az 8, kétszer 8 az 16, háromszor 8... Lassan haladtunk. Volt, hogy az ujjain számolt, és volt, hogy e célból az én ujjaimat is kölcsönkérte. Időnként bele kellett szólnom, hogy nem jó a megoldás, de ennél többet nem voltam hajlandó segíteni. 

Nagyjából a példák felénél tartottunk, amikor Micimackó panaszkodni kezdett, hogy kiszáradt a torka. 

- Van poharad? - kérdeztem. - Adok az ásványvizemből.

Micimackó behozta a fogmosópoharát, ivott, aztán azt mondta: - Na jó, ezentúl odafigyelek.

Nem tudom, miért épp a víz volt rá ilyen hatással, de onnantól fogva szép folyamatosan, hibátlanul befejezte a házi feladatot. Nagyon megdicsértem. Ő meg megölelt: - Tudja, kit szeretek én itt a legjobban? -

Tudtam.