Ki az, aki összepárosítja, számon tartja a fogadott keresztszülőket és a keresztgyerekeket a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál? Milyen leveleket kap? És vajon jut-e minden gyereknek fogadott keresztszülő? Kíváncsi voltam, ezért megkértem Székely Gyöngyit, a program önkéntes koordinátorát, hogy beszélgessen velem.

- Úgy tudom, Erdélyből költöztél át Magyarországra.
- Igen, Kolozsvárról. 1989-ben jöttünk át, családi döntés volt. Akkor 5 éves volt a fiam, úgy gondoltuk, itt lesz jövője. Nekem voltak problémáim a Securitatéval, mert „magyarkodtam”.
- Az mit jelent, mit csináltál?
- Édesapám magyarnak nevelt, magyar iskolába jártam, magyar barátaim voltak, részt vettem irodalmi körökben, táncházban. Aki ilyen helyeken rendszeresen megfordult, arra egy idő után felfigyelt a helyi „Hatóság”.
- Könnyen beilleszkedtetek?
- Hivatalosan jöttünk, a férjem rokonai fogadtak be, hamar lett állásunk is. Egy idő után nagyon hiányzott valami, egy olyan feladat, tevékenység, amely a szülőföldemhez kötődik. 

- Mióta létezik a keresztszülői program?
- Tíz évvel a dévai Szent Ferenc Alapítvány megszületése után alakult meg Magyarországon a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A Szent Ferenc Alapítvány 2013 októberében ünnepelte a 20. születésnapját. A keresztszülői program a 16. évét tapossa.
- Mikor és hogyan lettél a koordinátora?
- 2005-ben vettem át ezt a munkát Hegyi Jánostól, aki alapító tag a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítványnál. Egy jótékonysági esten ismertem meg, amelyre Csaba testvér is eljött, ott mondtam Jánosnak, hogy én is szeretnék segíteni valamiben, amire szükség van. Végül ezt a munkát adta át, e nélkül is sok dolga maradt, és négygyermekes családapaként ráfért egy kis könnyítés.
- Honnan jelentkeznek a keresztszülők?
- Általában onnan, ahol Csaba testvér megfordul. Ha előadást tart egy városban, akkor onnan megszaporodnak a jelentkezők. Amikor külföldre megy, akkor az adott országból jönnek a megkeresések. Vannak keresztszülők Ausztráliából, Kanadából, az Egyesült Államokból, és Európa szinte minden országából. A többséget köti valamilyen szál Erdélyhez vagy Magyarországhoz. Különlegesség, hogy a Dózsa Györgyben lévő ház minden keresztszülője Belgiumból való, egy Brüsszelben élő hölgy szervezte be munkatársait, barátait. Az utóbbi 2-3 évben Romániából is jelentkeznek, főként magyar családok, de olyanok is, akiknek román nevük van, és rossz magyarsággal írnak.
- Hogy választod ki a gyerekeket? Mert ugye meg lehet írni, hogy ki, milyen korút, fiút vagy lányt szeretne. Vagy más kívánságok is szoktak lenni?
- A különböző otthonoktól a gyerekek nevét, születési idejét kapom meg, ebből tudok gazdálkodni. Ha van speciális kívánság, például ha olyan gyereket szeretnének, aki jól tanul, vagy sportol, vagy fotózik, akkor írok az otthonoknak, hogy tudnak-e ilyen gyereket. Igyekszem személyesen is tartani a kapcsolatot az otthonokkal, a nevelőkkel. Elég gyakran járunk haza Erdélybe, és mindig megpróbáljuk úgy intézni, hogy valamelyik otthonba is eljussunk. Előfordul, hogy a jelentkezők nem kérnek semmi különöset, a Jóisten azonban úgy intézi, hogy olyan keresztgyereket kapjanak, aki nagyon illik hozzájuk. Egyszer például egy keresztszülő megírta, hogy a keresztgyereke ugyanazt a két ritka keresztnevet viseli, mint a saját kisfia. Máskor meg olyan levelet kaptam, hogy a kis keresztlány ugyanazon a napon született, mint a család saját nagylánya, akit három évvel korábban elvesztettek. Volt, hogy egy kanadai házaspár csak utólag írta meg, hogy ők Aradról származnak, és én pont egy közeli faluból, Kisiratosról választottam nekik keresztgyereket.

- Én ilyesfajta egybeesésről nem tudok beszámolni, de az biztos, hogy a keresztlányaink nagyon jól illenek hozzánk. Örülünk, hogy éppen ők lettek a keresztgyerekeink.
- Előfordul, hogy ki nem mondott kívánságok teljesülnek. Például egy idős, özvegy férfi keresztfia már egyetemista, tavaly megnősült, és gyermeke született. A keresztapa azt írta – amikor kiderült számára, hogy kisbaba is van a családban -, hogy nagyon boldog, mert mindig szeretett volna unokát, és most megkapta. Volt egy hölgy, akinek fiai voltak, és nagyon szeretett volna egy lány keresztgyereket, Orsolyát, de ezt nem írta meg, mert a fiait nem akarta megbántani, és én pont egy Orsolyát választottam számára. Vagy egy támogató család gyermekei örültek, mert velük azonos nemű testvért kaptak, akinek még a születési ideje is hasonló volt. Egy szászvárosi keresztanya pedig az otthonban ismerkedett meg a Jó Pásztor közösséggel, és attól fogva velük együtt látogatta a keresztgyerekét.
- Hány levelet kapsz?
- Naponta ötöt-hatot. Van köztük olyan is, amelyikben lemondanak a keresztszülőségről, mert megváltoztak az életkörülményeik. Például egy bácsi azt írta, hogy ő betöltötte a 70-et, a felesége 68 éves, eddig különmunkákból fizették a hozzájárulást, de ezek a munkák megszűntek. Sajnos, nem mindenki írja meg, hogy már nem tudja vállalni a támogatást, ez abból derül ki, hogy nem válaszolnak az otthonból küldött levélre, beszámolóra, nem tartják a kapcsolatot a gyerekkel. Ilyenkor csak késve tudunk új keresztszülőt keresni a gyereknek.
- Van elég keresztszülő?
- A napközi otthonokban nincs. A bentlakásos otthonokban majdnem minden gyereknek van keresztszülője, kivéve a nagyobbaknak, a gimnazista korúaknak. Pedig nekik is szükségük lenne támogatóra.
- És köztük is vannak, akiket könnyű szeretni, én például őszintén megszerettem egy 16 éves lányt abban az otthonban, ahol a keresztlányaim élnek. És vajon miért nem kellenek a napközisek? Őket nem lehet látogatni, elvinni?
- De lehet. Csak az emberek fejében az van, hogy a bentlakó otthonokban élő gyerekek árvák, pedig többnyire ők sem azok, csak rossz körülmények között él a család. És lehet, hogy egy napközis gyereknek még nagyobb szüksége lenne segítségre, mert neki minden nap haza kell mennie oda, ahol se meleg, se ennivaló nincs. Ezek a gyerekek lebegnek két világ között, legtöbben meleg ételt csak a napköziben kapnak, vagy csak ott tudnak megfürdeni, és csak ott adnak rájuk tiszta ruhát. Előfordul, hogy otthon egyáltalán nem esznek, vagy a szülők elveszik tőlük a szép új ruhát, és eladják. Sajnos előfordul, hogy egy-két gyereket este, mielőtt hazamennek, átöltöztetnek a nevelők kopottabb ruhába, hogy megmaradjon a szép öltözék.
- Már több mint tíz éve végzed ezt az önkéntes munkát, rengeteg időt, energiát fektetsz bele.
- Nagyon sokat jelent nekem ez a feladat, örvendek, hogy részese vagyok az otthonok életének, hogy segíthetek az Alapítvány „nagy családjának”.

Információk a keresztszülői programról:

http://szentferencalapitvany.org/hogyan-segithetsz/keresztszuloi-programunk/

E-mail: keresztszulo@devaigyerekek.hu