Micimackó nem tudta, mit szeretne a születésnapjára. Mivel rajong a szép ruhákért, s a szülinapját az itt-tartózkodásuk idején ünnepeltük meg, azt javasoltam neki, hogy válasszon magának ruhát a boltban. Természetesen kettesben vásárolnánk, ami neki külön ajándék. Tetszett is neki az ötlet, el is mentünk. A nadrágok között válogatott. Örültem, mert a nadrág méretét nagyon nehezen találom el, általában nagyobbat veszek, mint kéne. De most próbálhatott.

Micimackó lelkesen próbált, igyekezett engem minél több nadrág vásárlására rábírni, aztán megállapodtunk kettőnél. Már a kocsiban felvette az egyiket, és hazatérve büszkén parádézott benne a nővére és a keresztapja előtt. "A számról azt hittük, hogy nagy nekem, de amikor felpróbáltam, kiderült, hogy nem nagy!"

"Felpróbáltad?" - értetlenkedett Róbert Gida (szintén ruhakedvelő fajta). "Hol? A kocsiban?"
"A boltban! Volt öltöző!"
"Öltöző? A boltban?"
"Úgy mondják, próbafülke" - szóltam közbe.
"Próbafülke" - ismételték egyszerre. Aztán még ízlelgették egy darabig a szót.