Egy közös program miatt átautóztunk azon a falun, ahol Róbert Gida és Micimackó korábban élt. Mindkettőnek nagyon fontos volt, hogy megmutassák a házukat, amely valójában nem is az övék, hanem anyjuk előző élettársáé.

Kis, kedves házat láttam. Keskeny, nincs jól karbantartva, de nem is túl rozoga. A főútra néző homlokzatán egy ablak fér el. Kinézete megfelel a lányok korábbi elbeszéléseinek: egy szobában aludtak Anyáékkal, de volt konyha és kád is. Néztek benne tévét, és játszottak számítógépen, mert időnként megkaparintották a gépet a nevelőapjuktól. Utóbbi foglalkozását homály fedi, keveset járt el dolgozni, szemben az anyjukkal, akinek akkoriban volt munkája egy üzemben.

Ez az a ház, amelynek a kertjében játszottak. Ennek szomszédjában lakott a "mamájuk", aki nem rokon, de átjártak hozzá, és kaptak tőle süteményt. Innen mentek óvodába, büszkén mondják, hogy egyedül, nem kísérte el őket senki.

Ez az a ház, ahonnan időnként kizárták őket, ha Anya élettársának épp úgy tartotta kedve, még télvíz idején is. Egy ilyen alkalommal szakadt le a hinta Micimackó alatt, aki csúnyán beverte a fejét, s Róbert Gida gyógyítgatta a vérző sebét. Ebben a házban történt, hogy a nevelőapa - a "Butykos" - részegen megverte Anyát és Micimackót, de nem nagyon, mert Róbert Gida kerített egy husángot, és erősen ráhúzott a Butykosra, aki erre elengedte őket. Ennek a kertjéből szaladt el a két kislány a Butykos elől, aki ezúttal is beivott, s kergette őket, de aztán feladta.

"Ez volt a mi házunk. Nem valami nagy, de..." - szólalt meg Róbert Gida, ahogy lépésben elhaladtunk előtte a kocsival.

"De ti szerettétek" - fejeztem be a mondatot.