FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

A téli szünet első közös napja

2017. december 28. 22:25 - fogadottkeresztanya

Micimackó három nadrágot tett be a táskájába, és ebből kettő kicsi volt. Így akart volna eljönni hozzánk két hétre. A helyzet ismerős volt.

teli-szunet2017.jpg

- Micimackó, nem szeretem ezt. Kell, hogy legyen normális nadrágod - mondtam neki.
- De nincs - tárta szét erre a karját.
- Nem hiszem - válaszoltam. - És nem szeretnék nadrágot venni neked azért, mert nem veszed elő azt, ami van. Még élénken emlékszem arra, hogy egy nyáron váltig állítottad, hogy nincs egy szál zoknid se. Aztán nagy nehezen előhúztál egy pungát tele zoknival.

Micimackó anyja mellém állt, és elkezdett ruhadarabokat kiszedni a szekrényből. A keresztlányaink ugyanis otthon töltötték a Szentestét, így hazulról hoztam el őket hozzánk. Egy kord- és több sztrecsnadrág került elő, pulóverek és pólók társaságában. Ruhafronton jelentősen javult tehát a helyzet, de azért egy téli nadrágért még elmentünk az Otthonba.

A második ismerős trükköt már a kocsiban, úton hazafelé vetette be Micimackó, amikor megkérdeztem, mit csináltak előző nap. "Hol?" - kérdezte. "Miért, hol voltatok tegnap?" - kérdeztem vissza, s ezzel letudtuk a dolgot. Micimackó nem tett több kísérletet arra, hogy valami buta kérdéssel hívja fel magára a figyelmet.

Ezen meglepődtem, mint ahogy azon is, hogy az út feltűnően békésen telt. A lányok nem vesztek össze sem a telefonon, sem valami közös élményen, amelyre különbözőképpen emlékeztek, sem semmi máson. Ezzel szemben maguktól megegyeztek abban, hogy aznap ki lesz az első a fürdésben. Ez mindig is központi kérdés nálunk, listát vezetek arról, hogy melyik nap ki volt az első, nehogy egyenlőtlenség alakuljon ki.

Még azzal a kérdéssel sem sikerült tiltakozást kiváltanom, hogy milyen tantárgyat kellene gyakorolniuk. Matekot? Olvasást? Angolt? Utóbbi kettőt választották. "Én is szeretnék folyékonyan olvasni" - jelentette ki Micimackó.

- Ha hazaérünk, én számítógépezni fogok - folytatta Róbert Gida a programtervezést.
- Feltéve, hogy lesz rá idő - válaszoltam. - Előbb vacsorázunk, felhívjuk azokat, akiknek megígértem, és a csizmátokat is ki kell pucolni, hogy holnapra rendben legyen.

Mindez meg is történt, s a gyerekek csak ezután rohantak a számítógéphez. Én egy darabig még a konyhában beszélgettem Keresztapuval, majd elindultam, hogy fürdésre, fogmosásra bírjam a lányokat. De addigra ők már ezen is túl voltak, pizsamában ültek a számítógép előtt. Nem akartam hinni a szememnek.

Micimackó csak akkor billent ki ebből a nyugalmi állapotból, amikor azt vetítettem előre, hogy tíz perc múlva már le kell feküdniük. Ekkor hirtelen valami lakodalmas zenét varázsolt elő a számítógépből.

- Ezt most ne - mondtam neki. - Keresztapu lepihent, olvas, aligha szeretné ezt hallgatni közben.
Micimackó először kikapcsolta a zenét, majd újra be, azzal, hogy lehalkította. Ekkor már ragaszkodtam a lefekvéshez, amitől Micimackó egy kicsit bekattant. Lefeküdt ugyan, de a fejére húzta a takarót, jelezve, hogy jóéjtpusziról nem lehet szó. Én azért megkérdeztem, szeretne-e puszit adni, de mivel nem érkezett válasz, kijöttem a szobából.

Alig ültem le a laptopomhoz, Micimackó megjelent, és adott két nagy puszit. "Hogy Keresztanyu ne legyen szomorú" - magyarázta.

Nem is voltam.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr5113525921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása