A párhetes kislány bőrét lemarta a pisi, keze-lába feldagadt, és legyek rajzottak körülötte. A fűtetlen házban se ruha, se pelenka nem volt rajta, csak egy takaró. Ebben az állapotban találtak rá a mentők, akiket a szomszédok hívtak ki, mert a baba szünet nélkül sírt.

A kislányt egy alkoholista nő szülte, akinek a nagyobb gyerekei már a Szent Ferenc Alapítvány egyik otthonában éltek. Rájuk sem tudott gondot viselni. Elivott minden pénzt, adósságot csinált, és a hitelezők rendszeresen elvitték a nagymama nyugdíját is, sorban álltak a kapuban a nyugdíjfizetés napján. Az apák - merthogy többen voltak - már régóta eltűntek a láthatárról, ami annál is egyszerűbb volt, mivel nem vették a nevükre a gyereküket. A testvéreknek ennek ellenére meg kellett küzdeniük az anyjukkal, hogy beköltözhessenek az Otthonba, az Alapítvány ugyanis szülői kérésre fogad be rászorulókat, de az anya nem akarta aláírni a papírt.

Nem adta a pici lányt sem. Pedig győzködte őt a nagyobb testvéreket befogadó Otthon vezetője, Teri néni, és a falujukban működő, szintén az Alapítványhoz tartozó napközi otthon vezetője, Klári néni is. Őket attól fogva aggasztotta a gyerek sorsa, amióta a terhesség kiderült. Gyűjtöttek bébiruhát, cumisüveget, meg mindent, ami ilyenkor kell.

Amikor a baba megszületett, nevet is Teri néni választott neki, az anyakönyvezést meg Klári néni intézte. Pelenkát is ő vett a saját fizetéséből, pedig a házba sem engedték be, csak átvették a csomagot. Annyi kiderült, hogy a picit teával és kecsketejjel etetik. Már amikor éppen nem részegek a szülők. Főképp az apa volt ellenséges Klári nénivel, azt hajtogatta, hogy ő fel tudja nevelni a gyereket - akit egyébként ő sem vett a nevére.

A két asszony a férfi fenyegető fellépése miatt azt tervelte ki, hogy akkor állítják választás elé az anyát, amikor az élettársa nincs otthon. Felvázolják neki a három lehetséges forgatókönyvet: 1. beadja az Otthonba a picit, 2. a gyámügy rájön arra, hogy mi folyik, és elveszi tőle, 3. a baba nem éli túl a jelenlegi bánásmódot. A második változat azért különösen ijesztő, mert elvihetik a nagyobb gyerekeket is, hiszen ők most nincsenek állami gondozásban, az anya felelős értük, ő adta be őket az Otthonba, mint egy ingyenes kollégiumba. 

A terv jónak látszott, csak éppen nem volt idő kivitelezni. Az apa az egyik napról a másikra felszívódott, az anya meg eltűnt a kocsmába, s a nyolcvanéves nagymamára hagyta a picit, mindenféle étel és babafelszerelés nélkül. Ilyen előzmények után hetekig gyógyították a gyereket a kórházban, ahová a mentők bevitték.

Közben Teri néni intézkedett, hogy majd az Otthonba hazavihesse a kislányt. Most egy fiatal önkéntes csak rá vigyáz. Szerencséje van, a baba nyugodt, jól eszik, és átalussza az éjszakát.