Róbert Gida, a 9 éves keresztlányom a leggyakrabban ezt a szót használja: "hogymondják". A rendkívül értelmes, érdeklődő kislány esze ugyanis előbbre jár, mint amit a szókincsével követni tud. Hogy mást ne mondjak, a Csodák Palotájából alig lehetett hazavonszolni, esténként megnézi a hírműsort, és foglalkoztatja a terrorizmus kérdése. Mégis, rengeteg szót nem ismer, mert ahonnan jött, ott nem volt módja találkozni vele, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál pedig még nem töltött el elég időt ahhoz, hogy pótolhassa az elmulasztottakat. Ezzel a húga, Micimackó is így van. Íme néhány példa a téli szünetből.

Öreg kutyánk van, az állatorvos B vitamint rendelt neki.
- Végtére a kutyának is van bele - jegyzi meg Róbert Gida.
- Miért mondod ezt? -
- Azért kap bélvitamint, nem? -

Esténként A két Lottit olvassuk Erich Kästnertől.
- Mi is ikrek vagyunk - mondja Róbert Gida.
- Nem vagytok ikrek, van köztetek másfél év korkülönbség. Azokat a testvéreket nevezik ikreknek, akik ugyanazon a napon születtek. -
- De egyformák vagyunk. - (Ebben van némi igazság, hiszen idegenek többször is megkérdezték már, hogy ikrek-e a kislányok.) 
- Nem vagytok egyformák. Te nyúlánkabb vagy és magasabb 10 centivel. Barnább a hajad. Micimackó zömökebb és szőkébb. -
- Zömökebb! - nevet Róbert Gida, tetszik neki az új szó. Én meg még bonyolítom egy kissé a magyarázatot az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekkel.

Szintén A két Lottiban esik szó Humperdinck Jancsi és Juliska című operájáról.
- Mi az az opera? - kérdi Róbert Gida.
- Olyan színház, ahol énekelnek és zenélnek. -
- Én azt hittem, hogy kórház. -
Némi tűnődés után sikerül magyarázatot találnom arra, hogy miért gondolta ezt.
- A kórházban operálnak, azaz műtétet végeznek. De azt nem operának mondják, hanem operációnak.-

Micimackónak helyes kötött sapkája van, copfokkal. Megigazítom neki.
- Az egyik copf felakadt a ponponodra! -
- Mi az a ponpon? -
- Ami a sapkád csúcsán van. -
- Van ponponom! - nevet Micimackó. Róbert Gida együtt ismételgeti vele a jópofa új szót.

Előfordul, hogy nem a szó ismeretlen számukra, hanem az, amire vonatkozik. Amikor tévézéshez hoztam mogyorót nassolni, Róbert Gida alaposan megnézte. "Ezt hogy kell enni?" Aztán megkóstolta. "Ilyen van a mogyorós csokiban is."

Nem csak a szókincsük hiányos, de nyelvtanilag sem beszélnek helyesen. Egyetlen bevásárlás alatt is sok példa akad erre. 

A hipermarketben mindig veszünk gyümölcsjoghurtot. 
- Micimackó négyet veszett! - tájékoztat Róbert Gida. A vesz, tesz, eszik igéket ugyanis múlt időben rosszul ragozzák. Vett helyett azt mondják, veszett, tett helyett teszett, evett helyett eszett.

Fizetünk, a gyerekek pakolnak, mindenki a saját dolgait a saját szatyrába. Az üdítők közül az elsőt Róbert Gida kapja fel. "Enyém a kettedik" - kommentálja ezt Micimackó.

Nyitnám az autót, de mivel a kislányoknak tetszik a távirányító, megkérdezem, nem akarják-e ők megnyomni a gombot. "Nyomhassa Róbert Gida" - kedveskedik a nővérével Micimackó. Majd, mivel a gyerekeknek csak az egyik oldalon tárom ki az ajtót, így kiált: "Én kell menjek előre".

Már tolatok kifelé, amikor Róbert Gida figyelmeztet:
- Vigyázzon, közel mentünk a fehér kocsinak! -

Megállunk, mert piros a lámpa. Erről Micimackónak eszébe jut valami. "A belvárosban vannak a legtöbb lámpák" - szögezi le.

Van azonban fejlődés. Amikor megismerkedtünk - immár több, mint két éve -, sokszor nem értettem, mit mondanak. Aztán egy kedves önkéntes felvetette, hogy talán az orrmandulájukkal van baj. Teri néni, az Otthon vezetője megvizsgáltatta a gyerekeket, és kiderült, valóban ki kell venni a "polipjukat" - Erdélyben így nevezik az orrmandulát. Az alapítvány befogadottjainál gyakori dolog ez, hiszen a mélyszegénységben élő családok nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz. Az Otthonban van egy olyan kisfiú is, aki nagyot hall a korábban elhanyagolt mandulagyulladásai miatt. Ezen már nem is lehet segíteni.

Kezdetben raccsoltak is a keresztlányaim. Most azonban már gyönyörű, pergő "r" hangokkal szavalják el, hogy "répa, retek, mogyoró...". Egy önkéntes logopédus munkájának szép eredménye ez.

 Róbert Gidán az iskolai magyarórák nyoma is érződik. 
"Esik a hó" - rohan be a szobába Micimackó. "A hó nem esik, hanem hull" - javítja ki Róbert Gida.

Húslevest eszünk, a gyerekek tiltakoznak a répa ellen, én viszont sokat szedek a tányéromba. Micimackó megjegyzi:
- Keresztanyu szereti a répát főve és...-
- ...nyersen is - egészítem ki.
- Ez ellentét! - fitogtatja tudását Róbert Gida. - Most tanultuk! -

A hiányos szókincs miatt nem aggódom, látható, hogy az könnyen bővül. Az viszont már aggaszt, hogy a kislányok nyelvtanilag nem beszélnek helyesen. Ezen láthatóan nem javított sokat sem az Otthonban eltöltött két és fél év, sem az iskola. Vajon én tehetnék valamit a javulásért? Kijavítsam őket, ha rosszul mondanak valamit? Vagy ezzel csak szorongást okoznék nekik, és nem mernek majd megszólalni? Vajon mi a helyes magatartás? Ha valakinek van ilyesmiben tapasztalata, kérem, írja meg kommentben!