Soha nem volt annyi kulcstartóm, mint azóta, hogy fogadott keresztanya lettem. A keresztlányaim látnak el velük, mert őket meg a támogatók látják el. Tetszenek nekik a kulcstartók, de nem tudják őket mire használni. Kulcsuk nincs, ami egyébként nem jó: semmit sem tudnak elzárni, vagyis semmi olyan holmijuk nincs, amihez ne nyúlhatna hozzá valaki más.

Gyűrűm is sok van, többnyire műanyagból. Van jelvényem, művirágom, Barbie púderdobozom, ugráló rózsaszín tengerimalacom, kis hímzett terítőm. Dobozkám számtalan. 

Párnát is kaptam már Micimackótól. Amikor hoztam a kislányokat, a feje alá rakta a kocsiban, majd hazatéréskor nálunk hagyta. Egy másik alkalommal csak egy párnahuzatot hagyott itt, s a lelkemre kötötte, hogy használjam. Az ő neve van ráhímezve. Minden gyerek kapott ilyen párnát. Meg sok másmilyet is. Van kislány, akinek az ágya teljes hosszában díszpárnák sorakoznak. A tömérdek plüssállatról meg jobb nem is beszélni.

Sokszor gondolok arra, mi pénz mehet veszendőbe puszta jóindulatból. Mint a párna-példa is mutatja, a támogatók - kevés kivételtől eltekintve - nem a saját kacatjaikat adják a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek, hanem újonnan, pénzért veszik őket. Például az általam ismert otthonban minden gyerek kapott elemes műanyag delfint, amely pörögve úszik, ha vízbe teszik. A gyerekek kipróbálták a mosdókagylóban, de sokat játszani nem tudtak vele. Az enyémek elhozták hozzánk, a delfinekkel fürödtek a kádban. Ám az otthonban nincs kád, csak zuhany.

Már én se nagyon tudom hova tenni ezeket a kacatokat, hát ma levittem őket a pincébe. De az Otthonban nincs pince, legalábbis a kacatok számára nincs. A gyerekek szobája zsúfolt, olyannyira, hogy asztalból csak egy fér be, és azt sem lehet körbeülni, be van szorítva két ágy közé. Minden gyereknek van egy ágya meg egy szekrénye, és kész. Nem nehéz elképzelni, milyen sorsra jutnak a bizsuk, kendőcskék, műanyag delfinek.

Pedig léteznek olyan ajándékok, amelyek hasznosak, a gyerekek is örülnek nekik, és a tárolásuk sem okoz gondot. Ilyen például a tusfürdő meg a sampon. Ezeket a fiúk is örömmel szagolgatják, összehasonlítgatják, cserélgetik. Élvezik, hogy van sajátjuk. A kifestő füzeteket a lányok szeretik, a foglalkoztató könyvek, rejtvények meg jót tesznek a fiúknak is. De jó radírgumiból, ceruzából, hegyezőből is inkább hiány szokott lenni, és nem felesleg. Az iskolaév elején nem volt minden gyereknek tolltartója. Az effajta fogyóeszközök pótlása tehát a leghasznosabb. S egy színes, szagos radírgumi is okoz legalább akkora örömet, mint egy huszonötödik karkötő.

Utóirat.
Sokat gondolkoztam azon, megírhatom-e ezt a posztot. Vajon nem bántok-e meg vele valakit? De aztán arra jutottam, hogy jobb, ha szólok. Így remélhetőleg kevesebb pénz megy majd veszendőbe, és több hasznosul.