- Keresztanyu, tudja mi van ebben? - dugott az orrom alá egy apró játék ékszerdobozt Róbert Gida.
- Nem tudom. Mi lehet? Gyűrű? Gyöngyök?

Nem találtam el. Egy kis káposztalepke volt benne. Élő.

Róbert Gidáról nem gondoltam volna, hogy képes egy élőlénynek rosszat tenni. Nyilván meg sem fordult a fejében, hogy milyen lehet ez a lepkének. De amikor elmondtam neki, hogy a lepke nyilván szenved, sőt, ha sokáig a dobozban tartja, el is fog pusztulni, elengedte.

Nem úgy egy másik kislány, aki befőttesüvegbe zárt egy ugyanolyan lepkét. Ennek nagyobb helye volt, megpróbált repülni, de persze beleütközött az üvegbe. Próbáltam magyarázni a kislánynak, hogy a lepke összetöri a szárnyát ebben a szűk térben, csak kínlódik, és a végén meghal. A magyarázatot szemléltetni is tudtam, mert megjelent egy harmadik gyerek, és az ő befőttesüvegében már halott lepke hevert. A kislányt azonban ez sem hatotta meg, kénytelen voltam saját kezűleg elengedni a foglyot.

Egy másik alkalommal fiúkat kaptam rajta, hogy szöcskéket gyűjtenek be, kitépik a lábukat, szárnyukat, aztán élvezettel nézik, ahogy vergődnek. Egy kétéves kisfiú pedig villámgyorsan eltaposott egy kis fekete bogarat, amint meglátta a járdán. "Miért csináltad?" - kérdeztem. "Mit ártott neked? Miért nem hagyod, hogy ő is éljen?" A kisfiú nem is értette a kérdést. Nyilván én voltam az első, aki ilyesmit mondott neki.

Az első kutya, amelyikkel az Otthonban találkoztam, egy kis barna keverék volt. Őt pár hónap után elütötte egy autó, mivel szabadon kóborolhatott. A második kutya egy fehér bundás kölyök volt, úgy nézett ki, mint egy játék jegesmackó. Pár hónap után ő is eltűnt, nem tudni, hová. Aztán az Otthon kapott ajándékba egy fajtiszta vadászkutyát. Őt eleinte megkötötték, de nem bírta a rabságot, ezért egy idő után elengedték azzal, hogy majd hazatalál a séta után. De aztán neki is nyoma veszett.

Egy kislány elmesélte, hogy nekik otthon volt egy nagyon hűséges kutyájuk. Szerették. De elköltöztek, messzire, és bár ott is lett volna udvar, úgy döntöttek, hogy nem viszik magukkal. Ezért elvitték több faluval arrább, és otthagyták. Később a volt szomszédok elmesélték, hogy a kutya hazatalált, és hetekig ott ült a kapu előtt, míg végre feladta, és nem mutatkozott többé.

"Az eldobható petpalack mintájára megjelent az eldobható kapcsolat" - mondja egy "pálferis" videón egy vendégelőadó. Ő persze férfi-nő párkapcsolatról beszél, de nekem ezekről a kutyatörténetekről is a fenti mondás jut az eszembe.