Az Otthonban, ahol a fogadott keresztlányaim élnek, tavaly karácsonykor egy kisfiú félelmében elsírta magát. Nem látott azelőtt feldíszített fenyőfát, és azt sem értette, miért nyomkodnak a kezébe egy nagy színes dobozt. 

Egy kislány már sokkal tájékozottabb volt: ő és a testvérei Szenteste mindig végigjárták erdélyi falujukat, és az ablakokon belesve kiválasztották a legszebb karácsonyfákat. Saját fájuk nekik sem volt, és ajándékra sem futotta.

A keresztlányaimnál sem állítottak karácsonyfát, mint ahogy a legtöbb itteni gyerek családjában sem ünnepeltek. "Ezért nem tudjuk, hogy mit kérjünk karácsonyra, mert ilyet még sose csináltunk" - mondta egy iskolás lány. 

Azóta ugyanis, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz kerültek, már kérhetnek ajándékot, és nem is akárkitől, hanem az Angyaltól. Már novemberben levelet írnak neki, benne három kívánsággal. Az Angyal pedig a háromból legalább az egyiket teljesíti. De többnyire inkább mind a hármat.

Ezt a levélírós dolgot Érsek Emese, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány régi támogatója találta ki még 2005 őszén. Épp jött haza Erdélyből, és azon tűnődött a kocsiban, hogyan lehetne igazi karácsonyi élményt adni a gyerekeknek, akiket Böjte Csaba testvér, dévai ferences szerzetes fogadott be, s tart el adományokból. Eszébe jutott, hogy gyerekkorában egyszer levelet írhatott a Jézuskának, s abban vőlegény-menyasszony Moncsicsi babákat kért. Leírhatatlan volt az öröme, amikor megtalálta a babákat a fa alatt, pedig ő minden évben kapott ajándékot.

Érsek Emese és Böjte Csaba testvér Déván, 2014 karácsonyán.

Az ötlet mindenkinek tetszett, csakhogy a kívánságok teljesítéséhez sok olyan ember kell, aki a saját pénzéből megveszi az ajándékokat, majd, ha ezek megvannak, el is kell juttatni a csomagokat a gyerekekhez. Érsek Emese és két barátja az első évben csak 110 levelet mert bevállalni. Kishitűnek bizonyultak, mert három nap alatt 300-an jelentkeztek „Angyalnak”. Így a következő évtől az Alapítvány minden bentlakó otthonában írhatnak levelet a gyerekek. Az idén már 1100 gyerek küldött levelet az „Angyalnak”, s amit kértek, meg is fogják kapni – a csomagokat épp ezekben a napokban viszik el a harminc otthonba. Két kamion indul Budapestről, de néhány, az útvonalból kieső településre külön kocsival szállítanak, s nem csak a fővárosból mennek ajándékok. A fuvar céges adomány, csakúgy, mint a raktár, ahol az ajándékokat összegyűjtik.

„Angyalból” sosem volt hiány. A legkülönfélébb emberek jelentkeznek boldogan erre a feladatra. Ha valaki figyelmesen elolvassa az „angyalkázás” 10. évfordulójára kiadott emlékkönyvet, még az egyik nagy magyar tőzsdei cég vezérigazgatóját is felfedezheti a segítők között - saját kezűleg pakolta a csomagokat.

Az „Angyalok” meg vannak győződve arról, hogy a Jóisten velük együtt „angyalkázik”. Ezt arra alapozzák, hogy bár sokszor adódott probléma a tíz év alatt, mindig megoldódtak a legreménytelenebbnek látszó helyzetek is. Ilyen volt például a kovásznai ajándékok esete 2012-ben. Kovásznára minden évben Szombathelyről mennek az ajándékok, külön teherautóval. Azon a télen a pesti kamionok már két napja úton voltak, amikor kiderült, hogy a szombathelyi szállító nem tud elindulni. A szervezők őrült telefonálgatásba kezdetek, de csak több százezer forintos árajánlatokat kaptak. Aztán egyszer csak jött egy hívás egy kamionostól, aki Bécsből Szombathelyen keresztül tartott haza, Kovásznára. Azt kérdezte, segíthet-e. Máig nem tudják, milyen úton-módon szerzett róluk tudomást, mindenesetre pont annyi helye volt a kamionban, amekkora az ajándékoknak kellett, s egy órával a karácsonyi ünnepség kezdete előtt mindent rendben le is pakolt a kovásznai otthonban.

„Egész évben a karácsonyi ajándékot várjuk a legjobban, jobban, mint a nyári táborozást” – számolt be az Alapítvány barátainak egyik találkozóján egy fiú a dévai otthonból. Azt mondta, a feszültség az ünnepnapon szinte tapintható, de végig kell várniuk a misét, az ebédet és az ünnepséget is. Csak ezután kapja meg mindenki a csomagját, s azt még fel is kell vinniük a lakásukba, ahol végre kibonthatják. „A mi nevelőnk a legszigorúbbak közül való, ránk szól a legkisebb rendetlenségért is. Ilyenkor azonban nem lehet bennünket megfékezni, repül a csomagolópapír szanaszét” – mesélte. Az ő nevelőcsaládjában a fiúkban kifejlődött egy különleges képesség: bármilyen csomagot egyetlen mozdulattal fel tudnak tépni.

Ajándékbontás 2014 karácsonyán az egyik dévai fiúcsaládban...

...és egy lánycsaládban.