Az Otthon gyermekeinek sok ruhájuk van, köztük szebbnél-szebbek. A használtruha csomagokban is érkeznek gyönyörű darabok, de akadnak bőkezű adományozók is, akik új ruhákat vesznek a gyerekeknek. Gondolom, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány más otthonai sem szenvednek hiányt ruhából, hiszen Csaba testvér is azzal emlékeztette jó dolgukra a dévai gyerekeket, hogy "nem az a bajunk, hogy nincs elég ruhánk, hanem, hogy nincs elég szekrényünk".
A körülményeket kevésbé ismerő támogatók azonban képesek bedőlni, ha egy gyerek azt állítja, neki ilyen vagy olyan ruhadarabja nincs. Mint ahogy Marika néni is elhitte Micimackónak, hogy se rendes zoknit, se rendes fehérneműt nem tud felmutatni. Az eredmény: Micimackó újabb darabokkal gazdagodott.
Micimackó nagyon találékony az ilyesmiben. Nyár elején négy olyan rövidnadrággal érkezett meg hozzánk, amelyek közül kettő nagy volt neki, egy meg lyukas. Mivel akkor napközis úszótáborba jártak a gyerekek, a rövidnadrág alapfelszerelésnek számított. Ezért is ragaszkodtam a csomagolásnál négy darabhoz. Amikor itthon kiderült, hogy másnap nincs mit felvennie - az egyetlen használható rövidnadrágban utazott -, neki szegeztem a kérdést: miért tett be három olyan nadrágot, amelyekről biztosan tudta, hogy nem fogja hordani őket? Nem válaszolt. Én meg nem hagytam magam: a lyukast megvarrtam, s naponta mostam.
Most, a kéthetes szabadságra indulva előre közöltem: nem fogok újat venni, ha bármelyik gyerek használhatatlan holmit hoz magával. Micimackó így is bepróbálkozott a "nekem nincs több zoknim" formulával. "Legutóbb öt pár új zoknit hoztál, hova lettek?" - tettem fel a keresztkérdést. Némi huzavona után megadta magát. "Megnézem a pungámban" - és előhúzott egy nagy nylonzacskót, tele ruhával. Benne voltak a zoknik is.