Róbert Gida pár hónapja kapott tőlem egy olcsó okostelefont. Egyrészt a kapcsolattartás miatt vettem - ha interneten tartjuk a kapcsolatot, az ingyen van (az otthonban van wifi), s hamar bejön a készülék ára. Másrészt aggódom amiatt, hogy a keresztlányaimnak már egy digitális világra kell felkészülniük, de ennek tárgyi feltételeit sem az iskola, sem az otthon nem tudja biztosítani. Pedig az lenne a minimum, hogy a számítógépet, az internetet mindennapos dologként tudja használni a gyerek. Legyen tehát a kezében legalább egy okostelefon.

Róbert Gida nagy becsben tartja a telefonját. Használja is, méghozzá nagyon ügyesen. Felfedezi a legkülönfélébb funkciókat, aminek én nagyon örülök. Mindig örömmel tölt el, ha olyasmit tudok adni neki, ami egy részterületen eltünteti a hátrányát a többi gyerekkel szemben.

Ez az öröm azonban semmi ahhoz képest, amit Róbert Gida okozott nekem a minap. Képszerkesztő alkalmazást töltött le a telefonjára, majd névnapi és születésnapi üdvözlőkártyát szerkesztett nekem. Pedig se névnapom, se születésnapom nem volt. Csak éppen én jutottam az eszébe, nekem akart örömet szerezni, amikor az első elektronikus alkotásait készítette.

Utóirat.

Róbert Gida kérésemre a saját portréját szabadon felhasználható arcképekre cserélte az üdvözlőkártyákon. Ezek a kártyák láthatók itt, hogy a blog anonim maradhasson.