Róbert Gida azt kérte a születésnapjára, hogy menjünk el valahova kettesben. El is mentünk, méghozzá egy teljes hétvégére, gondoltam, hadd pihenjek én is. És valóban pihentem, mert annyira kereste a kedvemet, mintha nekem lett volna születésnapom.

Például, amikor a gyorsétteremben elfelejtettem kést, villát venni magamnak, akkor Róbert Gida "majd én hozok" felkiáltással rohant érte. A szállodában reggelinél szalvétát hozott nekem, vacsoránál süteményt, meg amit csak kértem. 

Vettünk mandarint, egyenlően elosztottuk, és én megettem a részem. Róbert Gida későbbre hagyta, aztán azt állította, hogy az utolsó darab az enyém. Tiltakoztam, erre ő megfelezte az utolsót, és ellentmondást nem tűrve nekem adta az egyik felet.

A wellness részlegen némi úszkálás után azt javasolta, üljünk be a jacuzziba. "Ezt én is nagyon szeretem" - nyújtóztam el. "Hát ezért mondtam, hogy jöjjünk ide" - nevetett Róbert Gida.

A fürdés persze tönkretette a frizurámat, kínlódtam a fésülködéssel. Róbert Gida erre a saját kezébe vette az ügyet, és addig próbálkozott, míg elfogadható külsőt nem kaptam.

A leginkább azonban akkor melegedett meg a szívem, amikor nem is hozzám volt kedves. Hanem ahhoz a nénihez, akitől fürdőköpenyt kaptunk, s aki Róbert Gidának szeretettel választott megfelelő méretet. "Köszönöm szépen. Isten fizesse!" - mondta neki Róbert Gida, s a néni ott helyben elolvadt. "Milyen aranyos kislány" - nézett rám elismerően. Büszkén mosolyogtam, és nem árultam el neki, hogy nem az enyém az érdem - az Otthonban tanulta ezt .