Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy Micimackót az Otthonban hagytam, miközben Róbert Gidával a születésnapja alkalmából elutaztunk. Ez volt a karácsonyi szünet utáni első látogatásom, és Micimackó számára ez azt jelentette, hogy eltűnök a nővérével. Nem lehetett valami jó érzés neki, miközben Róbert Gida részéről jogos igénynek tartottam, hogy kettesben akar maradni velem. Micimackó ugyanis mindig szerét ejti, hogy egy nyugodt együttlét helyett vele kelljen foglalkozni, s e cél érdekében kész akár teljesen tönkretenni a programot.

Kétségeimet megosztottam másokkal is, és valakitől kaptam egy jó tanácsot: ha majd Micimackónak lesz születésnapja, töltsek időt kettesben vele is. Így az egész olybá tűnik majd, hogy az együttlét jár a születésnapra. A helyzet ugyan nem lesz teljesen ugyanaz, mert Micimackó születésnapja nyáron van, és arra az időszakra esik, amikor a gyerekek nálunk szoktak lenni. Így Róbert Gidát Keresztapuval hagyjuk majd otthon, miközben Micimackóval közös programot szervezünk.

E tervet a következő látogatásom alkalmával elújságoltam a kislányoknak. Róbert Gida azonnal megértette a lényeget, és meg is örült neki. Micimackó viszont kérdezgetni kezdett: "De attól még Róbert Gida is eljöhet velünk, nem?"

Erre én ismét előadtam, hogy ez az ő születésnapjára járó kettesben töltött idő lesz. "De mehetünk négyen is, nem?" - reagált Micimackó. "Négyesben bármikor mehetünk, de ez kivételes alkalom" - válaszoltam. Róbert Gida támogatott engem a magyarázatban, a jelek szerint hiába.

Micimackó ugyanis még pár hasonló kérdést megeresztett. Nemsokára azonban észbe kaptam. Hiszen érti ő, csak újból és újból hallani akarja! Ilyen játékokban vérprofi.

"Micimackó, te okos kislány vagy, pontosan tudod, hogy miről van szó. Csak játszod az értetlent" - mondtam neki. Erre felnézett rám, halvány mosoly futott át az arcán, majd megölelt, és egészen hozzám simult. Többet nem kérdezett.