Már több mint egy éve történt, hogy Róbert Gida ugrálólabdával pattogott a verandán, amikor az anyja beállított látogatóba. Rögtön meg akarta tiltani neki az ugrálást, azzal, hogy ha elesik, megüti magát a betonon. Próbáltam nyugtatni, hogy a kb. 50 centiméteres magasság aligha veszélyes, még kék-zöld foltjai sem lesznek a gyereknek, ha véletlenül feldől. Alig szólhattam pár szót, Micimackó felmászott a mellettünk álló kővázára, ahonnan már valóban veszélyes lett volna leesni. Az anyja azonnal el is felejtette Róbert Gidát, s Micimackót kapta ölbe.

Sajnos, Micimackó ezt a nyelvet tanulta meg a korábbi környezetében, s azóta is folyékonyan beszéli. Ha elterelődik róla a figyelem, minden módon magára irányítja, az eszköz nem számít. Amikor bekerült az otthonba, mindenki egy édes kicsi elhagyott gyermeknek látta, és ő rájátszott erre. Időnként bebújt az ajtó mögé, leguggolt, az arcát a kezébe temette, és ha megtaláltuk, nem lehetett megmozdítani. A nagyobb gyerekekkel versenyt vigasztaltuk, de azt nem tudtuk kihúzni belőle, hogy mi baja van. Miért is mondott volna bármit? Így továbbra is ő volt a központban. Akkor persze még nem tudtuk, hogy pusztán erre megy ki a játék.

Micimackónak nagy bánata volt, hogy miközben Róbert Gida füle ki van lyukasztva, az övé nincs. Megbeszéltem hát egy kedves, ismerős kozmetikussal, hogy belő neki fülbevalót. A gyereknek előtte megmutattam egy videón, hogyan is zajlik ez. Mondtam, azt nem ígérhetem, hogy nem fog fájni, de azt igen, hogy egy pillanat alatt túl lesz rajta. Na, Micimackó gondoskodott arról, hogy a dolog ne csak egy pillanatig tartson. Majdnem az őrületbe kergette szegény kozmetikust azzal, hogy előbb odatartotta a fülét, aztán meg elrántotta, majd ezt újból és újból eljátszotta.

Tavaly nyáron hasonló játékot űzött a vízi csúszdánál. Róbert Gida vígan csúszkált, Micimackó azt mondta, ő is szeretne, de fél. Ugye, elkapom, ha belecsobban a vízbe? Természetesen megígértem. Felment, hogy lecsússzon Róbert Gidával, de hiába vártam őket. Jöttek gyalog, hogy Micimackó fél, csússzak le vele én. Ám a gyermekcsúszdán ezt nem engedték. Akkor is, menjek fel vele, és kapja el őt lent Róbert Gida. Felmentünk, de megint meggondolta magát. És ez így ment jó sokáig, eredménytelenül. Azon a nyáron nem csúszott le, pedig sokat próbálkoztunk. Az idén már tudtam a dörgést. Mondtam, elkapom, de azt nem játszom, hogy "lecsúszom, jaj, mégsem, de mégis, de másképp". Elsőre lecsúszott.

Az is tavaly történt, hogy sírva jött ki az állatsimogatóból, azt állítva, hogy az öszvér megharapta a bokáját. Mutatta a helyét, de az nem piros volt, hanem zöld. Leszedtem a zöld valamit, miközben Micimackó nagyot sikított "a fájdalomtól". Csakhogy a bokáján nem látszott semmi, sem seb, sem fogak lenyomata. Valószínűleg az öszvér odadugta a száját a bokájához, és a nyálától ráragadt egy fűszál- vagy levéldarab. Micimackó mindenesetre sokáig panaszkodott még, és a következő állatkerti látogatáskor sem volt hajlandó bemenni az állatsimogatóba, ezzel szemben azt ecsetelte, hogy ott vadállatokat tartanak.

Az iskolaévben egy kedves fiatal önkéntest győzött meg arról, hogy kettőig sem tud számolni. "Hiába számoljuk ki az ujján akár tízszer is, mennyi négy meg három, tizenegyedszerre sem találja el, csak nézegeti az ujjait" - panaszkodott. "Te meg ott ülsz mellette egész délután, és csak vele foglalkozol. Vajon elérhetné-e ezt másképp?" - kérdeztem. "És hogy lehetséges, hogy mindig a legjobb értékelést kapja matekból?"

Kézenfekvő azt gondolni, hogy ha Micimackónak több figyelem kell, kapja meg, és nem fog színészkedni. Csakhogy - mint a fenti történetekből is látszik - amikor valaki figyel rá és foglalkozik vele, akkor az adott emberből igyekszik a végtelenségig mindent kifacsarni.

Nagyon sok szép élmény is fűz már Micimackóhoz. Tud ő őszintén kedves is lenni, és ilyenkor az arca egész más lesz, gyönyörűen ragyog. A tavalyi őszi szünetről például szép emlékeim vannak. Volt, hogy azt kereste, hogyan segíthetne nekem, sőt, olyan is volt, hogy csendben kivárta, amíg Róbert Gidának segítek a leckeírásban - érezhette, hogy meg fogom ölelgetni utána.

Várom a fejleményeket.