"Én hozom a macimat is" - rikkantott fel Micimackó, amikor legutóbb egy hétvégére elhoztam a keresztlányaimat az Otthonból. "Nem tudok nélküle aludni" - adott magyarázatot. És tényleg hozta a "maciját", amely valójában a Tinky Winky névre hallgató Teletubby a gyereksorozatból. 

"Én is hozom a macimat" - csatlakozott gyorsan Róbert Gida. Ha lehet, az övé még kevésbé volt maci, mint Micimackóé: egy szép rongybabát tartott a kezében. "Teri nénitől kaptam, azt mondta, azért, mert olyan, mint én: hosszú és vékony." Róbert Gida is leszögezte, hogy nem tud aludni a "macija" nélkül. És valóban, lefekvéskor mindkét gyerek maga mellé vette az ágyába a játékát.

Ám amikor visszavittem őket az Otthonba, Róbert Gida a kocsiban hagyta a "maciját". "Vigye el magukhoz" - kérte. Ezúttal Micimackó csatlakozott a nővéréhez: az ő "maciját" is el kellett hoznom. "Hogy fogtok akkor este elaludni?" - aggódtam. De a gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy a "macik" jöjjenek csak el velem. "Rendben" - egyeztem bele. "Várni fognak rátok."

Két hét volt már csak hátra a romániai tavaszi szünetig, amelyet nálunk töltenek majd. A gyerekek nagyon várták ezt. Úgy éreztem, a "macik" az előőrs szerepét töltik be: ha nálunk vannak, akkor a kislányok is itt vannak már egy kicsit. Ezért az ágyukra tettem a két játékot, lefotóztam, és a képet rányomtattam a nekik írott levelemre. Hadd lássák, hogy - velünk együtt - tényleg várják őket.