Még alig pár hónapja ismertük egymást, amikor Róbert Gida váratlanul megkérdezte:
- Keresztanyu is gyermekotthonban nőtt fel?
- Nem, de nem is a szüleimnél - válaszoltam.

- A szüleim sokat dolgoztak, ezért egy darabig a nagynénémnél - a nagymamám húgánál - és a nagybátyámnál laktam - igyekeztem röviden elmagyarázni a helyzetet. - A szüleim csak hétvégére vittek haza. Ötéves voltam, amikor a nagybátyám meghalt, akkor átkerültem a nagymamámhoz. Ő két testvérével és a sógorával lakott együtt, mert a nagypapám már a születésem előtt meghalt. A nagybátyámat, akit elvesztettem, nagyon szerettem, és hétvégére sem akartam "hazamenni" a szüleimhez. De később, a nagymamámnál már azt éreztem, nincs rendben, hogy nem a szüleimmel élek. Más voltam, mint a többiek.

Róbert Gida bólintott. Folytattuk, amit abbahagytunk.

Máig nem tudom, hogyan érezte meg, hogy ezt a kérdést érdemes feltennie.