Vettem egy Dobble kártyajátékot, mert azt olvastam róla, hogy fejleszti a figyelmet és a gyerekek odavannak érte. Az 55 lapos pakliban bármelyik két lapon van egy azonos ábra. A játék lényege, hogy minél előbb fel kell ismerni, melyik a két lap azonos ábrája.

A kártyához kapott ismertető ötféle játékszabályt ír le, ezek közül mi úgy játsszuk, hogy mindenki kap egy lapot, a paklit pedig képpel felfelé fordítva középre tesszük. A játékosok egyszerre felfordítják a saját lapjukat, és igyekeznek a többiek előtt bekiabálni a náluk és a középen lévő lap egyforma ábráját. A leggyorsabb magához veszi a középen lévő lapot, s folytatják.

A gyerekek néhány parti után nagyon ügyesek lettek a játékban, szeretik, sokszor a számítógép helyett is ezt választják. Viszont nehézséget okozott, hogy bizonyos ábrák nevét nem ismerték. Igaz, ez tulajdonképpen nem meglepetés. Micimackó köztünk a leggyorsabb, de gyakran az ujjával kopogtatja azt az ábrát, amelyiknek a neve nem jut az eszébe. És ezek között nem csak olyan ritka szavak szerepelnek, mint a Dobble, a jin-jang, a violinkulcs meg az iglu, hanem olyan gyakoribbak is, mint a kísértet, a horgony, a tilos tábla vagy a paca.