A tavaszi szünetben ízelítőt kaptam abból, milyen könnyű dolgom is van a keresztlányaimmal.
Mi hoztunk el egy kisfiút is Magyarországra, és egy napot nálunk töltött, mielőtt a keresztszülei elvitték volna. Az óvodás kisfiú okos, kedves,de nem szabad szem elől téveszteni. Talált például egy játék szövőszéket, ezt szétszedte, és az így megszerzett két farúddal ütögetett mindent. Egyebek között rajzfilm-nézés közben az asztalt. Reménytelen volt arra kérni, hogy üljön nyugodtan, így egy vastag újságot tettem elé, hogy azt üsse, ne tegyen kárt az asztalban. Vacsoránál a székre térdelve evett (nem tiltakoztam, mert így jobban felérte az asztalt), bögrével a kezében hirtelen hátrafordult, és kiborította a narancslevet. Talált egy régi kulcsot, és a recés felével a fotel kárpitját kezdte fűrészelni.
Fellélegeztünk, amikor magunkra maradtunk a két lánnyal. És akkor rájöttem, milyen békés velük az együttlét. Csak néhány példa. Hirtelen ezek jutottak az eszembe, de nyilván lehetne folytatni a sort.
- Megcsinálják, amit kérek, méghozzá az első szóra. Igaz, nem azonnal, mert még befejezik, amivel éppen foglalatoskodnak, de én ezt már tudom, és nyugodtan kivárom.
- Elkészítik maguknak a reggelit.
- Minden étkezésnél megterítenek, evés után elpakolnak és letörlik az asztalt. És előtte kezet mosnak!
- Kiteregetik a kimosott ruhát, leszedik, ha megszáradt, és a sajátjukat elpakolják.
- Ha megyünk valahova, indulás előtt elmennek WC-re, sokszor már maguktól, szólni sem kell.
- Este nem cirkuszolnak, hogy le kell feküdni.
Ha magyarázatot keresek, három fontos dolgot találok. Az egyik, hogy az Otthonban is végeznek házimunkát, így a teregetés és hasonlók nem újdonság számukra. A másik, hogy immár 3 és fél éve ismerjük egymást. Megszokták az elvárásaimat, és azt is tudják, hogy mit miért tartok fontosnak. A harmadik pedig az, hogy mindig megdicsérem őket.
Vegyük csak a kézmosást. Korábban, ha erre kértem őket, felmutatták a tenyerüket, hogy tiszta. Erre én elmondtam, hogy van olyan piszok is, ami nem látszik. Egy ideje már nem kell elmondani. Hasonló volt a helyzet az indulás előtti WC-zéssel. "Nekem nem kell" - mondta általában Micimackó. "Nem azért kell kimenni, mert kell, hanem mert most lehet. Nagyon macerás a bevásárlóközpontban (játszóházban, moziban stb.) WC-re menni" - válaszoltam. A mostani tavaszi szünetben többször is előfordult, hogy ők vártak rám kabátban az előszobában, mindennel készen. "Ez szuper! Nagyon ügyesek vagytok!" - valami ilyesmit mondtam nekik ilyenkor.
Ezek után kellemes, örömteli közös nyaralásra számítok. A gyerekeken biztos nem fog múlni.