Keresztlányaimnak kistestvére született. Hogy pontos legyek, féltestvére, de ők ezt nem így élik meg. A kistestvér apját is saját apjuknak tekintik, ami annál is könnyebb, mert az édesapjukat nem ismerhették, olyan korán meghalt.
Keresztlányaim anyjának nagyjából egy éve új élettársa van, akinek van egy kis háza és szerény, de rendszeres jövedelme. Kedves a kislányokhoz, így hétvégenként van nekik hova hazamenni. Anyjuk elvárja, hogy az élettársát apának szólítsák a gyerekek, de ez nem esik nehezükre, sőt, Micimackó tüntetően sokszor emlegeti "apát".
Apával együtt új rokonokat is kaptak a kislányok. A rokonok közel laknak, így a gyerekek rendszeresen átjárnak Ilona nénihez, aki szintén kedves a kislányokhoz, Róbert Gida tortát is kapott tőle a születésnapjára. Ilona néninek is vannak gyerekei, s az anyukája sincs messze, nála is lehet szomszédolni.
Apának állatai is vannak. Disznók, malacok, baromfiak, köztük egy hamis kakas, vigyázni kell, nehogy ráugorjon az emberre, de ez csak azért gond, mert az illemhely is a baromfiudvaron belül kapott helyet. Mindenesetre, ha az ember a baromfiudvarba lép, célszerű, ha egy nagy botot is visz magával. A baromfiudvar sikert is hozott Micimackónak: ő szokta megtalálni a legtöbb tojást a tyúkok alatt.
Ebbe az idillbe született bele a kistestvér. Nyugodt, aranyos baba, a kislányok ringatják, tologatják a kocsiban. Nem beszélnek róla, de biztos vagyok abban, hogy szeretnének végleg hazaköltözni. Ez azonban most valószínűleg nem lehetséges, őket már nincs miből eltartani.