2013 októbere óta vagyok fogadott keresztanya a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál. Két fogadott keresztlányom van. Az apjuk meghalt, olyan korán, hogy a nagyobbik sem emlékszik rá. Amikor a gyerekek óvodáskorúak voltak, írástudatlan anyjuk akkori élettársával nevelte őket, szegénységben, de viszonylag rendezett körülmények között. 2013 nyarán az anyának másik élettársa lett, s nem sokkal az új kapcsolat kezdete után adta be a gyerekeket az Otthonba. Olyan tetvesek voltak, hogy a ruhájukat azonnal tűzbe kellett dobni. A nagyobbik akkor kezdte az első, a kisebbik a nulladik osztályt.
A blogban Róbert Gida és Micimackó néven említem őket, mert van róluk egy fényképem, amelyen arra emlékeztetnek, amikor a könyv végén Róbert Gida és Micimackó elszökdécsel. Sem nekik, sem másnak, sem az Otthonnak nem írom le a nevét, nehogy felismerhetőek legyenek. A képek sem őket ábrázolják.