FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Hogyan jött el hozzánk Micimackó karácsonyra?

2015. december 24. 07:00 - fogadottkeresztanya

Amikor a téli szünet kezdetén megérkeztem az Otthonba, Micimackó, a kisebbik keresztlányom hozzám szaladt, átölelt, és sírva fakadt. "A gyerekek azt mondják, hogy én játékot vittem az iskolába, pedig nem is vittem!" - panaszkodott.

Én nem éreztem ezt valami nagy ügynek, különösen, hogy tudtam, Micimackónak nem kell a szomszédba mennie egy kis füllentésért, ha sajnáltatni akarja magát. Mint kiderült, a nevelőnő nem is tudott erről a dologról, Micimackó meg egész héten nem volt iskolában, mert fájt a torka. Vajon hogy vihetett akkor bármit is az iskolába?

A következő felvonásban Micimackó két köhögés között bejelentette, hogy most ő lemegy az adventi vásárba. Mint kiderült, egy-egy este 3-4 gyerek egy nevelővel megnézte az Otthon standját a kisváros adventi vásárában. Mondtam Micimackónak, hogy ő maradjon csak otthon, semmi szükség arra, hogy pont akkor fázzon meg, és essen vissza a betegségbe, amikor jön hozzánk a téli szünetre. Aztán mentem a dolgomra - több keresztanya is velem küldött karácsonyi ajándékot a keresztgyerekének, azokat adtam át -, majd arra lettem figyelmes, hogy Micimackó eltűnt. A tiltás ellenére elment a többiekkel a vásárba.

Nagyon ideges lettem. Mi lesz a következő két hétben, ha már akkor sem fogad szót, amikor még el sem indultunk? Korábbi rossz tapasztalataim nem ígértek semmi jót. Azt is tudtam, hogy Teri néni, az Otthon vezetője nem azért engedte el hozzánk a kislányt, mert jó volt, hanem, mert nem akarta, hogy az anyja és annak élettársa vigye el, a férfitól ugyanis féltette, s az a hely sem tetszett neki, ahol épp laktak. Ezeket az indokokat Micimackó is pontosan ismerte, ezért attól tartottam, hogy úgy gondolja, kényszerhelyzetben vagyok. Bármit tehet, el kell vinnem őt.

Így aztán, amikor Micimackó beállított, közöltem vele, hogy attól, hogy Teri néni elengedte, én még nem vagyok köteles elvinni őt. Ha nem fogad szót, nem tudok felelősséget vállalni érte, és azt sem szeretném, ha különböző cirkuszokkal fűszerezné az ünnepet. Ezért először is azt szeretném hallani, hogy el akar-e jönni hozzánk, vagy pedig nem. Ha igen, akkor meg be kell tartania két szabályt: 1. szót fogad, 2. nem rontja el mások örömét. Micimackó állt és hallgatott. Hosszan. Így szokta csinálni. Egy idő után azt mondtam neki, hogy reggelig még meggondolhatja magát, akkor szeretnék indulni.

Micimackó másnap sem szólalt meg, akkor sem, amikor reggeli után kértem, hogy beszéljünk. Némi szünet után ismét otthagytam, és indultam pakolni Róbert Gidával, a nagyobbik keresztlányommal. Nyomasztó helyzet volt. Tudtam, hogy Keresztapu haragudna rám, ha nem vinném el a gyereket, és a dolog rosszul érintené Teri nénit és a nevelőnőt is. Ugyanakkor egyre inkább éreztem, be kell tartanom a szavam, különben Micimackó továbbra is igyekezne kijátszani engem. Eszembe jutott, hogy egyszer valami semmiség miatt még azzal is megfenyegetett, hogy kiugrik az erkélyről. Nagyon nem kívántam még egyszer ilyen helyzetbe kerülni.

Miközben pakoltunk, egy egész doboz édességet fedeztem fel Róbert Gida ruhásszekrényében. Karácsony előtt jönnek az adományok, a gyerekek meg elpakolják oda, ahová a legegyszerűbb. Mondtam Róbert Gidának, hogy ő rakja ki a csomagjait az előszobába, én meg addig leviszem az édességeket a konyhába. Micimackó ekkor szólalt meg, hogy majd ő leviszi. Sóhajtottam. "Tőled csak azt várnám, hogy beszélj velem. Hogy megmondd, akarsz-e jönni, és megpróbálod-e betartani a szabályokat."

Micimackó ekkor őszintén elsírta magát. Már nem színészkedett. Megölelt, bocsánatot kért, mondta, hogy szeretne jönni, és jó lesz. Megkönnyebbültem. Én is megöleltem, simogattam, mondtam, nagyon örülök, hogy el tudta ezt mondani, mert bocsánatot kérni nagyon nehéz. 

Már úton hazafelé, a kocsiban meséltem el nekik a tervemet. Hogy nyitni szeretnék Micimackónak egy kis noteszt, amelybe minden nap beleírom, hogy mi jót cselekedett. Azokra a napokra, amelyekre sikerült jó cselekedeteket gyűjtenie, rajzolok egy mosolygós arcot. Ha sok mosoly lesz, akkor a szünidő utolsó napján megünnepeljük ezt. Aznapra rögtön beírom, hogy Micimackó bocsánatot kért, mert ez nagy dolog. Ha szeretne, Róbert Gida is kaphat egy ilyen noteszt.

Róbert Gida is szeretett volna. Azóta mindketten gyűjtik a jó cselekedeteket. Egyelőre Micimackó egyetlen kisebb kisiklásától eltekintve béke van és boldogság. Jöhet a karácsony!

karacsony_keresztszuloknel2015.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr908193780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása