FOGADOTT KERESZTANYA

Élményeim két kislánnyal, akik Böjte Csaba ferences szerzetes "gyermekei".

Miért nem kell ez a nagylány senkinek?

2016. május 28. 08:47 - fogadottkeresztanya

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány bentlakásos otthonaiban majdnem minden gyereknek van keresztszülője, kivéve a nagyobbakat, a gimnazista korúakat. A legtöbb keresztszülő ugyanis kisebb keresztgyereket választ. Pedig nem biztos, hogy a kor alapján kell ezt eldönteni.

Az általam ismert otthonban él egy nagylány, akinek nem volt gyermekkora. Az apját nem ismeri, az anyja pedig ivott, amióta csak az eszét tudja. Ezért őt kezdetben a nagymamája nevelte. Aztán sorra született három testvére - az apák az ő esetükben is leléptek -, róluk már ő gondoskodott.nover1.jpg

Délutánonként Csaba testvér helybéli napköziotthonába járt, de ez nem tudta megszabadítani az otthoni terhektől. Az iskolai eredményei egyre romlottak, ezért a nevelője azt tanácsolta, a testvérek mind költözzenek be a közeli bentlakásos otthonba. Ám az anyjuk nem akarta ezt. A nagylány tehát rábeszélte a testvéreit, hogy együtt álljanak az anyjuk elé, együtt beszéljék rá, hogy mégiscsak írja alá a papírt. Sikerült.

A négyes testvérsorból a nagylány és a húga egy szobába került a keresztlányaimmal. Hamar feltűnt, hogy a gyerekek hallgatnak rá. Figyeltem, vajon miért. Arra jutottam, hogy talán azért, mert mindig jó oka van annak, ha felszólítja őket valamire. A gyerekek nem érezhetik azt, hogy csak dirigál.

Mivel ilyen jól tud bánni a gyerekekkel, kézenfekvő volt, hogy ha az ovisok nevelője elmegy valahová pár napra, a nagylány helyettesítse. A kisöccse amúgy is az ovisok családjában nevelkedik. De ez a kamaszlány máskor is úgy viselkedik, mint egy nevelő-asszisztens. Megtörli a kicsik orrát, lecseréli a sáros nadrágjukat, ebédnél ételt oszt, este mesét olvas.

Nemrég született egy negyedik testvére, akit az anyja vészesen elhanyagolt. A picivel egy önkéntes foglalkozik az Otthonban, de a gondozásból a nagylány is kiveszi a részét. Neki ez nem teher. Pedig sokat tanul, hiszen van mit pótolnia. Amikor bekerült az Otthonba, évet kellett ismételnie. Most már 8-asokat, 9-eseket kap (Romániában 10-es a legjobb osztályzat). Óvónő szeretne lenni. Ahhoz azonban előbb le kell érettségiznie román nyelvből is, és ez a tantárgy a tiszta magyar nyelvi környezetben nem megy neki valami fényesen.

Egyszer tanúja voltam, hogy egy támogatókból álló társaság a nagylányt vitte el egy kis kiruccanásra. Különleges alkalom volt, hiszen a látogatók a kisebb gyerekekkel szeretnek foglalkozni. A lány arcán látható volt az izgalom, hogy a társaság egyik tagja talán keresztlányának fogadja majd. Hogy végre lesz valaki, aki időről-időre miatta látogat el ide. De ez a remény hiú ábránd maradt.

Sokszor elgondolom, hogy ezt a nagy gyereket még nem kényeztette soha senki. Ezért tavaly húsvétkor neki is vittem ajándékot, egy pólót. Sajnos, kisebbet választottam a kelleténél, a helyszínen már észrevettem ezt. De a lány nem szólt. Szépen megköszönte, azt mondta, nagyon örül, mert ez a kedvenc színe, a kék.

Hát tényleg nem vágyik senki ilyen keresztlányra?

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztanya.blog.hu/api/trackback/id/tr678751380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása