Májusban kitört a nyár, a keresztlányaimmal és a szobatársaikkal elmentem fagylaltozni. Tűzött a nap, úgy gondoltam, nem ártana nekik valami fejfedő. "Nincs baseball sapkátok?" - kérdeztem, tavaly ugyanis minden gyerek ilyen sapkában rohangált az udvaron.

A gyerekek csak vonogatták a vállukat, fagyizni akartak, nem sapkát keresni. Csak Róbert Gida szólalt meg. "Az enyém otthon maradt" - mondta. Aztán egy kicsit zavarba jött, mint aki elszólta magát, és hozzátette: "Keresztanyuéknál".

Egy pillanatra mindenkinek elállt a szava. Értettük, hogy Róbert Gida tényleg egy titkot árult el: nálunk érzi magát otthon.