Végre itt az őszi szünet, már nagyon vártuk. El is hoztam a gyerekeket rögtön az utolsó tanítási nap délutánján. Már a kocsiban tárgyalni kezdtük, mit fogunk csinálni a héten. Az első fontos program az volt, hogy én fodrászhoz megyek szombaton.

- Megyek magával! - jelentkezett rögtön Micimackó.
- Keresztapu otthon lesz? - érdeklődött Róbert Gida. - Mert akkor én otthon maradok számítógépezni.
- Otthon lesz, úgyhogy ezt meg is beszéltük - mondtam. - De piacra is kell mennem.
- Piacra én sem megyek - reagált Micimackó.
- De gyere már velem! Úgy szeretem, amikor velem jössz - hízelegtem neki.
- Na jó, megyek - egyezett bele rögtön Micimackó. - Csak vicceltem.

És tényleg jött. Sőt, alig lehetett lebeszélni arról, hogy minden szatyrot ő cipeljen. Amikor hazaértünk, az első szóra összeszedte az előző napi hosszú utazás alatt összegyűlt szemetet a kocsiban. Ebédhez ő terített meg a keresztapjával. Még a legnehezebb feladatot is abszolválta: csendben volt, amíg a keresztapja pihent.

Ha meggondolom, hogy még egy éve sincs, hogy a karácsonyi szünet előtt meg kellett küzdenem vele, s fél éve is problémát jelentett, hogy tanulásra bírjam...