Keresztapu nagyon szeret viccelni Micimackóval. Legfőbb témája, hogy a gyereknek be nem áll a szája, amikor nálunk van. Egyszer például ezt mondta neki: "Beléd szereltetünk egy chipet, amelyik méri, hogy mennyit beszélsz. Ki fog derülni, hogy 5 perc alatt 6 percet beszélsz."

Máskor arra biztatta, hogy "nevezzen be a hallgatási versenybe". "Ha egy órát hallgatsz, jutalmat kapsz: még tíz percet hallgathatsz."

Micimackó nem csak beszél, de énekel is. Leginkább számítógépezés közben. Keresztapu egy este pont egy ilyen koncertre ért haza. Köszönés helyett ezt mondta a gyereknek: "Meg fogok bolondulni, ha elmentek. Hogy fogom kibírni, hogy nincs zaj a lakásban?"

De egy kis viccelésért Micimackó sem megy a szomszédba. Például egyszer, amikor szünidei nyaralásra hoztam a keresztlányainkat, érkezéskor szólt, hogy mondjam Keresztapunak, őt nem engedték el - ez sajnos hihető füllentés -, és lebújt az ülés elé a kocsiban. Keresztapu kijött elénk a házból, csak Róbert Gidát látta, én meg amilyen bánatos arccal csak tudtam, közöltem a szomorú "hírt". Keresztapu már épp kétségbeesett, amikor Micimackó előpattant: "Tádáááám, itt vagyok". És Keresztapu karjába vetette magát.

Keresztapu új nevet is adott Micimackónak, úgy hívja, a jó gyerek. Igaz, a név nem teljesen kizárólagos, mert Keresztapu időnként többes számban használja, bevonva Róbert Gidát is. Például így: "mit csináltok, jó gyerekek?"

Így aztán, amikor Keresztapu a kezembe nyomott egy jópofa füzetet, amelyet aznap kapott egy konferencián, s mondta, hogy vigyem el a jó gyereknek, hirtelen nem tudtam, melyik jó gyerekre gondol. Kérdésemre azonban visszakérdezett. "Hát ki az igazi jó gyerek?"

Utóirat.
Másnap Keresztapu Róbert Gida számára nyújtott át nekem egy kis füzetbe nyomtatott mesét. "Nehogy úgy érezze, ő nem kap semmit."