A keresztlányaim tudnak olvasni, de nem megy nekik könnyen. Én ennyi idős koromban - Róbert Gida 11, Micimackó 9 éves - már szerettem olvasni, és rendszeresen be is fészkeltem magam egy nagy fotelbe könyvvel. Nekik azonban az olvasás az iskolát jelenti.

Több mint 3 éves kapcsolatunk kezdetén elmondtam nekik, egyebek mellett azért fontos az olvasás, hogy ismeretlen helyen a feliratokból tudjanak tájékozódni. Ezért például az állatkertben az ő dolguk elolvasni, milyen állatot látunk épp. Országúton ők olvassák el a helységnévtáblákat, városban az utcaneveket. Ha krumplipüréporból készítjük a köretet - szeretik ők csinálni -, ők olvassák el a használati utasítást: mennyi tej, mennyi víz kell stb. De hasonló helyzetben maguktól nem jut eszükbe olvasni.

Róbert Gida Karácsonyra még az otthonban kapott egy társasjátékot, és elhozta magával hozzánk. Micimackóval és a többi lánnyal már sokszor játszották, így nagy magabiztossággal ismertették a szabályokat. Nekem pár parti után ezek a szabályok nem tűntek valami ésszerűnek, hát elolvastam a csatolt útmutatót. Nem stimmelt. Kiderült, a gyerekeknek ez eszébe sem jutott, csak kitalálták / kikövetkeztették a szabályokat.

Könyvet is próbáltam már adni Róbert Gida kezébe. Hol olyat, amelyet én olvastam szívesen az ő korában, hol meg olyat, amelyet a toplisták a hasonló korú lányok kedvencének mutattak. Nem állíthatom, hogy soha, egyiket sem vette a kezébe, de azt igen,hogy egyiknek sem jutott a végére.

Az elmúlt hónapokban egyre jobban kezdtem aggódni. Róbert Gida szeptemberben már ötödikbe megy, baj lesz, ha nem tudja könnyedén elolvasni, amit könyvből adnak fel leckének. Ezt meg is mondtam neki, és bevezettük, hogy amikor velem van, minden nap elolvas egy oldalt egy könyvből. Micimackónak ezt csak lehetőségként kínáltam fel, mert tudtam,hogy ha valamit kötelezővé teszek, tiltakozni fog. Így azonban ő is csatlakozott.

Persze, mi keveset vagyunk együtt, ennyi gyakorlás nem elég. Mondtam tehát nekik, hogy ha a nyári szünetben hazamennek, ott is olvassanak el minden nap egy oldalt. Nem nagyon bíztam a sikerben. Bár, ha az otthonlét nem bizonyulna elég érdekesnek, akkor Róbert Gida talán a könyvek után nyúlna...

Esténként szoktunk beszélni telefonon, és néha megkérdezem, olvastak-e egy oldalt. Van, hogy igen. Vagy könyvet ugyan nem, de elolvasták a foglalkoztató füzetben a feladatokat. (Milyen jó, hogy vittek ilyet haza!)

Róbert Gida egyszer aztán magától azzal állt elő, hogy ő olvasott. A babának! Vagyis a pár hónapos kistestvérének. "És tetszett neki? Odafigyelt?" - kérdeztem. "Igen, szerette" - lelkendezett Róbert Gida. Azóta időnként Micimackó is olvas a babának.

De ha unatkoznak, inkább a tévét nézik - ez folyamatosan be van kapcsolva.