Az utóbbi időben egy óvodás kislánnyal látom a leggyakrabban Micimackót. Babunak tíz testvére van, különböző apáktól, akiknek közös tulajdonsága, hogy egyik sem vette a nevére a gyerekét. A tíz testvér közül csak egy van együtt Babuval az Otthonban, a többi - egy kivételével - más gyermekvédelmi intézetekben nevelkedik. Nem tudni, hogy miért pont azt az egyet tartotta magánál az anya, hiszen nem ő a legfiatalabb.

Kezdetben Babu lógott a nővérén, akit vele együtt vittek be. Még külön ágyban sem akart aludni, mindegy, hogy az a külön ágy a testvéréé mellett állt. Nagyon idegen lehetett neki a környezet, hiszen otthon még ágy sem volt, a gyerekek a földön aludtak.

Babu öltözni sem akart egyedül, inkább addig nyavalygott, hogy a nővére felöltöztette. A viselkedését látva senki sem csodálkozott azon, hogy a ruháit sem találta. Az Otthonban az a szokás, hogy a mosott ruhák közül a gyerekek válogatják ki a sajátjukat, s mindenki úgy gondolta, Babu szekrénye azért üres félig, mert nem szedi ki a magáét a tiszta ruhák kupacából.

Aztán egy szép napon Teri néni észrevette, hogy Babu uzsonnás hátizsákja nagyon ki van tömve, és belenézett. Gyerekruhákat talált benne. Így derült ki, hogy Babut az anyja rávette, lopjon ki ruhákat az Otthonból, ő maga meg az óvodában meglátogatta a kislányt, kiszedte a holmit a hátizsákból, és eladta.

Babu azóta levált a nővéréről, vidáman él az ovisok családjában, miközben a testvére iskolás lányokkal közös szobában lakik. Az anyja ritka vendég az Otthonban, így remélhető, hogy a kislány a tőle kapott mintáktól is eltávolodott.