Harmadik éve veszek rész az "angyalkázás" szervezésében. A dolog lényege, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban élő gyerekek novemberben levelet írnak az Angyalnak. Ezeket a leveleket összegyűjtik,  szétosztják olyan emberek között, akik a kívánt ajándékokat megveszik, majd a csomagokat kamionokkal elviszik a gyerekeknek.

Eredetileg úgy volt, hogy az idén nem leszek szervező. Abban az otthonban, ahol a keresztlányaim élnek, átvette a szervezést más. De a tavalyi "Angyalaimmal" nem lehetett bírni. Kérdezgették, hogy az idén mikor jönnek a levelek. Nem akartak lekésni, mert már tudták, nincs annál szebb dolog, mint teljesíteni a kívánságát egy olyan gyereknek, aki korábban még csak nem is kívánhatott. Ismét át akarták élni ezt az érzést. Ami menetrendszerűen be is következett, merthogy kaptunk leveleket más otthonokból.

"Te olvastad a leveleket?" - kérdezte pár nappal a szétosztás után egy kollégám. Ez szerepelt a levelében: "Ugye láttad, hogy sokszor nézem a vasutat és nagyon szeretem a vonatokat..." A 10 éves kisfiú tényleg hitt az Angyalban, neki írt - a kollégám meg őszintén meghatódott.

Egy kolléganőm meg ezt olvasta egy 10 éves kislány tollából: "...a kishúgom helyett írom a levelet, aki három éves. Köszöni szépen a tavalyi ajándékát, ami egy szép bagoly volt. Idén szeretne kérni édességeket és vagy egy puha Hello Kittyt, vagy egy szép zenélős mesekönyvet..." A kolléganőm - aki épp külföldön dolgozik, és külön írt, hogy ki ne hagyjam az "angyalkázásból" - azon aggódott, hogy maga a levélíró fog-e ajándékot kapni. Megnyugtattam. Bár a levele nem nálunk landolt, biztos, hogy a saját nevében is írt levelet az Angyalnak. A bentlakó otthonokban élő gyerekek mind írnak. 

Egy másik kolléganőmnek olyan levél jutott, amelynek írója kék, világító karórát kért. Órákig kereste az interneten, míg megtalálta, de megérte a fáradtságot. Szép óra volt, nem is drága, a másik két kívánság - plüss Spongyabob és édesség - is belefért a keretbe.

Sokan kértek "hasznos" ajándékot: kabátot, csizmát, iskolatáskát, tolltartót. De ennél különlegesebbet is. Két olyan levél is érkezett, amelynek írója fodrásziskolába jár, és ehhez kért eszközöket. Az egyik így írt: "...érdekel a fodrászat, és most már járok gyakorlatokra. Ha lehetne, elfogadnék egy hajvágóollót és hajvágó köpenyt. De ha nem lehet, akkor..." Természetesen lehetett. Neki is, és a másik lánynak is. Az "Angyalaik" egyeztettek, nehogy feltűnő aránytalanság legyen a két csomag tartalma között.

A legnehezebb feladatot talán az a kolléganőm teljesítette, aki horgászbotot vett - idáig még csak hagyján -, de be is csomagolta úgy, hogy a kamionos szállításnál is biztonságban legyen. A levélíró fiú érezhette, hogy nem valami egyszerű dolgot kért. Előre szépen köszönetet mondott, kellemes karácsonyi ünnepeket és örömökben gazdag új évet kívánt az "Angyalának". Majd így zárta a levelét:

"Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot!
Ajándékot, szeretetet, s mindent, ami fontos neked!
Ajtód elé fehér bársonyt,
Békés, boldog, szép karácsonyt!"

Én is ezt kívánom minden "Angyalnak".