A téli szünetben is mindennap olvastak a gyerekek, amíg nálunk voltak. Ezt a nyári szünetben vezettem be, és annak végére már egész szépen olvastak. Róbert Gida szebben, de Micimackó is sokat fejlődött.
Most elrémülve tapasztaltam, hogy rosszabbul olvastak, mint a nyár végén. Mondogattam is mindenkinek, hogy vajon mit csinálnak velük az iskolában? A választ azóta sem tudom, de a nálunk töltött két hét végére a két gyerek ismét feljött a nyár végi formájára. De mi lesz otthon?
A nyári szünetben még nem, de most már matekozniuk is kellett. Ehhez számítógépes gyakorlóprogramokat használtunk. Az egyikkel a négy alapműveletet, a másikkal a törteket lehet gyakorolni. Utóbbira Róbert Gidának van, vagy inkább csak lesz szüksége, mert most kezdték csak el tanulni a törteket.
Micimackó lelkesen vetette bele magát a gyakorlásba. "Olyan neki, mintha játékprogram lenne" - állapította meg Keresztapu. Én e mellett azért is jónak tartottam a számítógépes gyakorlást, mert ha Micimackó velem gyakorol, akkor az én reakcióimra figyel. Így kénytelen volt a feladatra koncentrálni.
Ezt meg is tette. Még egy gyakorló füzetet is kért, egyrészt, hogy a segédszámításokat abban végezhesse el, másrészt, hogy majd megmutathassa a füzetet "Anyáéknak, hogy lássák, tényleg gyakoroltam". Ez utóbbi engem kissé elszomorított, mert azt láttam ki belőle, hogy puszta bemondásra nem hinnének a gyereknek.
Micimackó csak osztásban nem érte el elsőre az elvárt 80 százalékot, a többi alapműveletben ennél is jobb eredményt ért el. A kudarc persze elkeserítette, de mondtam neki, hogy a gyakorlás éppen erre való. Hogy kiderüljön, mit nem tud, és azt gyakorolja. "Ha menne az osztás, akkor valami mást gyakorolnánk, olyasmit, amivel nehézségeid vannak" - mondtam, s ez megnyugtatta. Folytatta a gyakorlást, és harmadnapra el is érte a várt 80 százalékot.
Miután ezzel megvoltunk, rátértünk arra, amit éppen tanulnak matekból, vagyis a százasnál nagyobb számokra. Nem mentek, még helyesen kiolvasni sem tudta őket. Ehhez nem volt gyakorló programunk, ezért írásbeli feladatokat adtam, hogy azokat oldja meg egyedül, a feladatra, és nem rám koncentrálva. Betűvel kellett leírnia mondjuk azt, hogy 117.542 vagy 39.065. Sokat hibázott, ami érthető módon frusztrálta.
Egy ilyen elrontott feladatsor után láttam, hogy a legszívesebben a földhöz vágná a füzetet. Nem mertem egy újabb számsort erőltetni, mondtam neki, hogy majd másnap folytatjuk. Micimackó azonban nem kapta el ezt a mentőövet, hanem visszatért a feladathoz. Javított.
Meglepődtem. Micimackót könnyű kihozni a sodrából, és ilyenkor ember legyen a talpán, aki visszatéríti a normalitásba. De most nem volt erre szükség. Nagyon megdicsértem a kitartását. Mondtam neki, hogy ez az akaraterő sokkal fontosabb, mint hogy éppen milyen eredményt ért el. Látszott, hogy nagy kő esett le a szívéről.
Másnap reggelre rájöttem, hogyan lehetne segíteni neki abban, hogy helyesen olvassa ki a számokat. Leírtam neki egy papírra, hogy 548.932, és letakartam a 932-t a ponttal együtt. Kértem, olvassa ki a számot, amit meg is tett. Lehúztam az ujjam a pontról, és mondtam, hogy a pont helyett mondja azt, hogy ezer. Majd olvassa ki a szám maradék részét.
Ezt azonnal megértette. Mint ahogy azt is, hogy ha a számba nem írták bele a pontot, akkor képzelje oda. Nem tudtam olyan számot írni neki - ponttal vagy anélkül -, amelyet elhibázott volna.