"Keresztanyu, szeretlek..." - a kapcsolatunk elején kezdett így egy nekem szóló videóüzenetet Róbert Gida. Ma már nem tenne ilyet, ugyanis nem szabad tegeznie engem. Ez számomra nagyon furcsa, de nem erőltetem a tegezést, hiszen tudom, hogy kikapna érte.

Már majdnem mindenki az asztalnál ült, amikor Anti bácsi vészjósló arccal belépett az ebédlőbe. "Egy asszony keres. Kiabál az udvaron, hogy veled akar beszélni" - mondta Teri néninek. Pár szót váltottak még, látni lehetett, hogy baj van. Teri néni úgy döntött, nem ő megy ki az asszonyhoz, inkább jöjjön be az. Biztonságosabb itt, a nevelők, önkéntesek és vendégek gyűrűjében.

Micimackó születésnapja nyáron van, általában az előtte való héten viszem vissza az Otthonba. Így alakult ez idén nyáron is, ezért megünnepeltük őt azon az utolsó napon, amikor még együtt voltunk négyesben. A kedvenc tortáját kapta, a létező legnagyobb tűzijátékkal.

Előző nap a két keresztlányom velem együtt egy olyan támogató család vendége volt, akiket az Otthonból ismerünk. Nagyon szeretik a két kislányt, így a születésnapi torta ezúttal sem maradt el.

Idestova három éve ismerem a keresztlányaimat, de még mindig érnek meglepetések azzal kapcsolatban, hogy milyen világból érkeztek is ők. És itt nem feltétlen szörnyűségekre kell gondolni.

Az első magyarországi látogatásunk alkalmával számukra a legnagyobb attrakció a bevásárlóközpont önműködő bejárati ajtaja volt. Fél óra hosszat ugráltak, futkároztak, integettek előtte, élvezték, hogy nyílik, csukódik. Ezt értettem. Értettem azt is, hogy képesek voltak vég nélkül mozgólépcsőzni. Az már egy kicsit furcsább volt, amikor felvillanyozódtak a lifttől. De máig megőrizte a vonzerejét a lift is, változatlanul megegyezés tárgya, hogy ki nyomja meg a gombot.

Miután tavasszal nem engedtek át bennünket a határon, nyáron már nem kísérleteztünk, és egy magyarországi táborból hoztam el hozzánk a keresztlányainkat. Közben azonban olyan híreket hallottam, hogy más otthonokból gond nélkül hoztak el gyerekeket Magyarországra a keresztszüleik. Egy kedves dévai nevelőnő meg utánaérdeklődött annak, hogy vajon kaphat-e magyar állampolgár erkölcsi bizonyítványt a román hatóságoktól. Merthogy a mi esetünkben a magyar erkölcsivel nem tudott mit kezdeni a román határőr, azt mondta, nem tudja bevinni a számítógépbe, ezért kérjek erkölcsi bizonyítványt a román hatóságoktól. Csakhogy - mint ezt a dévai nevelőnő kiderítette - a román hatóságok csak román állampolgárnak adnak erkölcsi bizonyítványt.

Mindezek után esélyt adtam annak, hogy a román határőr, aki visszafordított bennünket, valójában csak kekeckedett velünk. Így hát úgy döntöttem, újra megpróbálom a határátlépést.

Hajdúszoboszlói nyaralásunk utolsó napját az Aqua-Palace-ban töltöttük. Már profik vagyunk, tudjuk, hagy nyitás után közvetlenül kell menni az óriáscsúszdára, addig, amíg be nem gyűlik a tömeg. Miután mindhárman lecsúsztunk, együtt futottunk vissza a tetőre, hogy mielőbb beállhassunk a még rövid sorba. A nagy rohanásban azonban Micimackó elcsúszott, s miközben elkaptam őt, megrándítottam a bal lábam hüvelykujját.

Hajdúszoboszlón nyaraltunk, s csak a hét első felében volt meleg strandidő. Aznap, amikor zivatarok kíséretében megérkezett a lehűlés, bemenekültünk az Aqua-Palace-ba. Ezt a hatalmas vízi palotát mindhárman nagyon szeretjük, de aznap hatalmas tömeg alakult ki. Tulajdonképpen így is jól szórakoztunk, este mégis úgy éreztem, másnap inkább kirándulni mennék, s csak harmadnap fürödnék megint a Palace-ban - akkor már várhatóan nem lesznek olyan sokan. Ezért este feltettem a kérdést a gyerekeknek, volna-e kedvük kirándulni a Hortobágyra? Kimennénk a vadasparkba, utaznánk a kisvasúttal, és megnéznénk a madárkórházat.

Amíg nálunk voltak a keresztlányaink, esténként egymás mellett számítógépeztünk Micimackóval. Ő a régi PC-men, én a laptopomon. Egyszer csak megkérdezte:
- Súghatok valamit?
- Persze - válaszoltam. Erre közel hajolt, és halkan a fülembe susogott.
- Szeretem Keresztanyut. Szeretem Keresztaput - és hirtelen egy nagy puszit nyomott az arcomra, majd elnevette magát.

Micimackó valahonnan kapott egy csomó régi aprópénzt, egy- és kétforintosokat. Örült, hogy sok pénze van. Aztán mindet nekem adta.

Vettem egy Dobble kártyajátékot, mert azt olvastam róla, hogy fejleszti a figyelmet és a gyerekek odavannak érte. Az 55 lapos pakliban bármelyik két lapon van egy azonos ábra. A játék lényege, hogy minél előbb fel kell ismerni, melyik a két lap azonos ábrája.